Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

*8 ez akadályon fölhuzódás nélkül átugrik ; az pedig, hogy mind a iét kalapács felhúzódjék, csak igen nehezen érhető el, ugy, hogy ennek annak véletlen megakadás következtében megtörténte alig tartatik valószínűnek. Pedig ha valónak fogadtatik Koos Márton tanúnak az a vallomása, hogy a vádlottól általa az eset után mindjárt elvett, de csak másnap reggel megvizsgált fegyver kilövetlen csövének kalapácsa felhúzva találtatott, azt kell feltennünk, hogy a lövés pillanatában a fegyver mindkét kalapácsa fel volt húzva ; akkor hogyan történt azonban a kalapács felhuzódása; a Koos Márton vallomásából is az tűnik ki, hogy az nem a megakadás pillanatában sült el, mert a lövés előtt nevezett tanú a fegyvert már a vádlott kezében látta, a mint ez két kezében tartotta, minélfogva akkor már megakadva nem lehetett, s a kalapácsnak már felhúzva kellett lennie és a lövést a ravaszra hatott valamely véletlen nyomás kellett hogy előidézze. Es itt nem lehet hallgatással mellőzni azt a körülményt sem, hogy mig vádlott és társai a Koos Márton hátulsó lakszobájában ültek az asztalnál, a többi között a vádlott fegyvere és tölténytáskája is felügyelet nélkül künn az ereszben voltak és ezen mintegy két órai időn át azokhoz akárki hozzáférhetett, a vádlott tudtán kivül avatatlan kezek a kalapácsokat is felhúzhatták. De a szerencsétlenséget tulajdonképen előidézett közelebbi körülmények mibenállása kiderithetőnek nem látszik. Tekintve azonban, hogy vádlottnak az a vallomása, hogy ő fegyveréből a töltényeket kiszedte és azt újra nem töltötte meg, az első indokaiban felhozott körülmények által megczáfoltnak nem tekinthető, sőt vádlottnak a megelőző hajtások után rendesen követett eljárásából fegyvere töltetlen voltára vonatkozó ismételt határozott nyilatkozataiból és a mások fegyverei tekintetében tanúsított gondoskodásából következtetve, valószínűnek látszik és egyáltalán nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a fegyvert később az ő tudtán kivül valaki más meg ne tölthette volna. Tekintve továbbá, hogy a vádlott fegyverhordozói maguk is vadászok voltak és sem ezek, sem a vádlott nem szándékoztak az nap többé vadászni, minélfogva vádlott nem tehette fel róluk, hogy puskáját megtöltötték és igy a miatt, hogy ugy fegyverét, mint tölténytáskáját ezek egyikének őrizetére bizta, s a mikor a