Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

21 alsóbiróságok ítéleteinek a viszonkeresetre vonatkozó részei ellen alperesek részéről emelt alaki panasz alaptalan. Ennek előrebocsátásával a keresethez B. alatt mellékelt kötelező nyilatkozatban világosan kötelezték alperesek magukat, hogy az általuk az 1885. évi decz. 5-én kelt szerződéssel az Em. Biach et Comp. czégtől megvett s a katalinfalvai 210., a nagytoráki 901., a kis-toráki 808., a szerbittebei 1063. és 1084.., a praediumriethi 1., 3., 4. és az ernesztházai 287. és 301. sz. tjkben felvett, ingatlanok W20-ad részét 5 éven belül, legkésőbb 1890. évi okt. i-ig felperes közbenjötte vagy beleegyezése nélkül el nem adják, ellenben az esetre, ha ő, t. i. felperes az okiratban megállapított feltételek teljesítésére késznek nyilatkozik, vele, t. i. felperessel az elősorolt ingatlan részek tekintetében adás-vevési szerződést kötnek. Az alperesek által magukra vállalt, illetőleg felperes javáia tett e kötelezettség nem tekinthető másnak, mint a felsorolt ingatlanok felperes általi megvételére jövendőben kötendő szerződés kiállítására vonatkozó ígéretnek, illetőleg olyan jog engedélyezésének, mely szerint ö az említett ingatlan részeket a megállapított feltételek alatt 5 éven belül megveheti. Minthogy pedig az ilyen egyoldalú Ígéret, illetőleg jogengedélyezés sem törvénybe, sem törvényes gyakorlatba nem ütközik : a másodbiróság annyival inkább helyesen kötelezte alpereseket a B. alatti okiratban foglalt kötelezettségük teljesítésére: mert az említett okiratban csakis alperesek vállalván kötelezettséget, nem volt szükség, hogy azt felperes is aláírja, hanem az abban részére tett kötelezettség elfogadását más módon is eszközölhette s a kötelezettséget magában foglaló okirat s a jelen perbeli kereset szerint az erre megszabott határidőn belül érvényesíteni kívánta és kívánja, ezt eszközölte is. Egyébiránt, ha a B. alatti okiratban foglalt kötelezettségnek hatálya ez okiratnak felperes részéről aláírásától lett volna is feltételezve, e feltételnek is elég tétetett az által, hogy ez aláirás megtörtént; az a körülmény azután, hogy felperes az okiratot csak 1890. évi szeptember 17-én irta alá, az ebben foglalt kötelezettség hatálytalanságát csak az esetben vonná maga után, ha az aláírásra bontó feltételként előbbi határidő tüzetett volna ki, mire nézve alperesek bizonyítékot nem szolgáltattak.