Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

152 Ezeknek előre bocsátásával, a kir. törvényszék eldöntendőnek tartja azon kérdést, vajon felperesek alperessel az általa fölvett összegnek megfizetése iránti keresettel felléphetnek-e, vagy sem ? A kir. törvényszék ezen kérdést tagadólag döntötte el, mert habár tény, hogy a perújítás a fenforgó esetben kizártnak nem tekinthető, mivel azt a prts. illetve az 1881. évi LIX. tcz. ide vonatkozó szakaszai el nem tiltják, mindazonáltal a perújítás alapján nyert kedvező ítéletnek, melylyel az alapperbeli elutasító ítélet hatályon kívül helyeztetett, oly esetban, midőn a letiltott összeg a jogerőre emelkedett elutasító ítélet alapján a hitelezőnek már kiutalványoztatott és kifizettetett, más joghatálya nem lehet, mint az, hogy a hitelező ezen követelését, miután a kiutalványozás már jogerősen befejeztetett és ez által a jelzálogot képviselő vételár a jelzálogilag biztosítva volt követelés biztositékakép ki merítése folytán már megszűnt létezni, csakis személyes adósával szemben érvényesíthesse ; hogy pedig a perújításnak, eltekintve azon esettől, a midőn a sorozott összeg már bírói letétként kezeltetik, más joghatály nem tulajdonitható, kiviláglik a jelen esetben az 1881. évi LX. tcz. 256. §. alapján alkalmazandó 1868. évi LIV. tcz. 552. §-ából, a mennyiben a bírói letétbe helyezett összeg a többi hitelező részére csak akkor fordítható, ha attól a perre utasított hitelező jogérvényes ítélet által elmozdittatott ; kiviláglik továbbá az 1868. évi LIV. tcz. 323. §-ából is, a mennyiben a perújítás az alapperbeli itélet végrehajtását nem akadályozza, mert továbbá alperes, a ki felpereseknek jogerős elmozdítása után mint következő hitelező az összeget az 1868. évi LIV. tcz. 452. §. alapján a törvény korlátain belől felvette, annak visszafizetésére nem szorítható, miután ő ebbeli jogát másnak hátrányával is gyakorolhatta, annál is inkább, mivel alperesnek azon ténye, hogy ő felpereseknek jogerős elmozdítása követkéz tében a bírói letétbe helyezett összeget az ő szintén sorozott és fenálló követelésére birói utalvány alapján felvette, jogtalanul gazdagodásnak nem tekinthető, mert végre a m. kir. Curiának 50. sz. teljes ülési döntvényéből okszerűen csakis azon következtetés vonható le, hogy az ilynemű keresetek csak két esetben vannak megengedve és pedig először azon jelzálogos hitelezőnek,