Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

Í36 ménye a Btk. 350. §-ába ütköző s e szerint minősülő zsarolás vétségének tényálladékát minden kétséget kizáró módon megállapítván. (1892 szept. 13. 1877. sz. a.) A pozsonyi kir. itélő tábla: Az elsöbiróság ítéletét a minő sités és büntetés tekintetében megváltoztatva, vádlottat a Btk. 35° ' 352- §• alá eső zsarolás kísérletének vétségében mondja ki bűnösnek és ezért a Btk. 350. és 66. §. alapján 3 havi fogházbüntetésre itéli. Indokok: Tekintve, hogy az óraláncznak a tulajdonos akarata ellenére macához ragadását a vádlott csak eszközül használta arra, hogy az által a megtámadottat bizonyos cselekvésre, nevezetesen a vádlott által követelésbe vett árkülönbözet megtérítésére jogtalanul kényszerítse: ez az elvétel nem mint a Btk. 344. §-ába ütköző rablás tényálladékát megalkotó czél, hanem ruint a Btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás egyik tényelemét képező erőszak jelentkezik. A rablás tehát a jelen esetben meg nem állapitható. De nem állapitható meg a befejezett zsarolás vétsége sem, mert az alkalmazott erőszak által sem sikerült a vádlottnak a sértettet a kivánt cselekvésre kényszeritni. Ellenben a zsarolás vétségének a Btk. 352. §. szerint bűncselekményt képező kísérlete létrejött már magának az elvételnek mint bizonyos cselekvésre kényszerítő erőszaknak alkalmazása által. A sértett ellenében ezenfelül alkalmazott testi bántalmazás pedig még ha oly szoros kapcsolatban volna is a megkisérlett zsarolással, hogy a bűncselekmény tényálladéka csakis a testi bántalmazásnak a zsarolás egyik alkatelemét képező erőszak tényelemeként számbavételével benne megállapítható: a hét nap alatt gyógyult testi sértésnél, mint külön eredménynél fogva a Btk. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétsége, az e részben emelt magánvád folytán anyagi halmazatban a zsarolás kísérletének vétségével akkor is megállapítandó lenne. De miután a kir. törvényszék az okozott te;4i sértést csakis annyiban vette figyelembe, a mennyiben az annak létre hozatalánál alkalmazott erőszakot mint egyszersmind a zsarolás vétségének abba beleolvadó egyik alkatelemét méltatta, ellenben a létrejött könnyű testi sértés, mint a sértett által panaszolt külön vétség miatt a kir. ügyész vádat nem emelt, a sértett fél pedig megnyugodott a kir. törvényszéknek ugy vád-