Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

n8 gyakorolta, mely jogának alapját azonban csakis O felsége legfőbb kegyúri jogából kell származtatni, mert felperes maga sem állítja, hogy a kérdéses kegyuraság magánkegyuraság lett volna, de még régibb törvényeink és a Hármaskönyv I. fejezet n. czime szerint 0 felsége a legfőbb kegyúr lévén, Magyarországon a pártfogói, a kegyúri jog adományozása mindig királyainkat illette, mert az általános egyházjog szerint a magánkegyuraság pápai adományozás és elbirtoklás által szereztethetvén, ennek ezen szerzési módok egyike szerint kellett volna létesülnie, pedig hogy a dentai kir. kincstári uradalom ily módon és nem a legfőbb kegyúri jogból kifolyólag keletkezett, felperes nem igazolta. Ha tehát a dentai kir. kincstári uradalom kegyurasága nem volt magánkegyuraság, az nem lehetett dologi sem és igy az ingatlanokkal azok megváltása és megszerzése folytán sem eo ipso, sem átruházás folytán nem szállhatott alperesi városra, mely városkegyurasági létesülésére kir. privilégium okvetlenül szükséges lett volna, milyennek létezését felperes még csak nem is állítja. Ad. 2. A H. alatti becslési okirat szerint 17637 frt 40 krnak a váltsági összegből való levonásából még nem következik, hogy ez által a kegyúri jog Versecz városa részéről kötelezoleg elvállaltatott, annál kevésbbé, mivel ezen becslés egyoldalulag történt és mivel a kegyuraság elvállalása tekintetében kötelezoleg sohasem nyilatkozott. Nem oszthatja a kir. törvényszék felperes érvelését még azért sem, mert az A., B. és C. alattiakban a kegyúri jognak a város általi gyakorlásáról szó sincsen, mert a 2. és 3. alatti szerződésekben a városnak átadott és tüzetesen megjelölt jogok és javadalmak között a kegyúri jogok megemlítve nincsenek és mert a 4. alatti jegyzőkönyv szerint határozottan ki lett nyilatkoztatva, miszerint a kegyúri jog továbbra is a kir. kincstár által gya'r-.ctoltatik, miért ezt a felperesi uradalom csakugyan gyakorta; mert végre felperes az U. alattival a 4. alatti jegyzőkönyvbe!! tentartásnak időlegességét nem bizonyította. Ds n: m fogadhatta el a kir. törvényszék felperes érvelését még azért sem, mivel az 5. alatti kötelező nyilatkozatban a kegyuraságról szó nincsen, holott ha felperes ezt átadni hajlandó lett volna, abba okvetlenül belefoglalhatta volna, mi nem történt. Az e pont alatt felhozottakból is kitűnik a felperes azon