Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

97 nem jogosult, s hogy az elfogadó a váltóösszeget a vt. 40. §. •értelmében birói letétbe helyezheti s csak igy szabadulhat a fizetési késedelemtől. A váltótörvény 102. és 43. §. világos intézkedéséből, de a dolog természetéből is önként következik, hogy a váltó lejáratkor fizetés végett az elfogadónak bemutatandó, még ha a váltó nincs is telepítve, mert az elfogadó csak a váltó bemutatása után s a nyugtatványozott váltó kiadása ellenében köteles fizetni s a váltó bemutatása nélkül nem is fizethet, mivel nem tudhatja, kinek kezében van a lejáratkor a váltó s ki van jogosítva a fizetést követelni. A vt. 40. §-a pedig csak feljogosítja az elfogadót arra, hogyha a váltó lejáratakor a fizetést ki sem követeli, az óvás felvételére rendelt határidő letelte után a váltóösszeget a bíróságnál letehesse, de erre az elfogadót nem kötelezi, ily kötelezettség hiányában pedig, kötelezettség elmulasztásáról és ennek alapján az elfogadó fizetési késedelméről szó sem lehet. Sőt ellenkezőleg a fentiekből következik, hogy a mig a lejárt váltónak fizetés végett bemutatása meg nem történik, az elfogadó nincs fizetési késedelemben, hanem a váltótulajdonos terhére esik a bemutatási és pénzfelvételi késedelem, a minek folyományaként a váltótulajdonos a váltó bemutatásáig terjedő időre késedelmi kamatot nem követelhet és ha a váltót annak külön bemutatása nélkül beperelte, a keresetnek az elfogadó kezéhez történt kézbesítéséig, a mi a váltó bemutatásával ugyanazonos hatályúnak tekintendő, sem késedelmi kamat fizetését, sem pedig a kézbesítés előtt felmerült perköltség megtérítését nem igényelheti. Minthogy pedig felperes, nem tagadva alperesnek vonatkozó állítását, az 1868. évi LIV. tcz. 159. §. értelmében beismerte azt, hogy a kereseti váltót fizetés végett alperesnek be nem mutatta: öt keresetével a kereset kézbesítése előtti időre eső késedelmi kamat és költség iránti kérelmével el kellett utasítani. A fenti indokok értelmében azonban alperes a kereset kézbesítésétől számítva már fizetési késedelemben levőnek tekintendő, minek folytán az elsőbiróság Ítéletének alperest a kereseti tőkében, 1892. évi július 20-tól folyó 6°/0 kamatban stb. elmarasztaló részét a vt. 23. §-a, továbbá az elsőbiróság által felhozott a vt. 36. §-ra s az 1868. évi LIV. törvényczikk 251. §-ra fektetett indokok alapján helyben kellett hagyni. Döntvénytár uj folyam. XXXIX. 7