Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

224 állapítani, mivel ezek néh. Kesselring Lénárdtól, mint az örökhagyóval való közös törzstől eredő leszármazásukat a D. a. családi értesítővel bizonyították s mivel a hagyatéki vagyonnak ugyanettől a közös törzstől való eredetét alperesek — a legelőjutalékot kivéve — nem is tagadták, és mert téves a legelő-jutalékra vonatkozó az az állítás, hogy az abból az okból, mert az később lett kiosztva, ági vagyont nem képez, miután a legelőjutalék miként kiosztás előtt, ugy azután is a belsőség tartozéka az ellenkezőnek bizonyításáig. Az egész hagyaték csakis ingatlanokból állván s ezekhez a tulajdonjog felperesek részére megítéltetvén, az a további kereseti kérelem, hogy III. r. alperes az 1000 frt hagyomány visszafizetésére köteleztessék, alappal nem bír, mert — habár a hagyomány Florencz Péterné által ki is fizettetett, ez által a felpereseknek most odaítélt hagyaték állagából mi sem lett elvonva, miért is a visszafizetésre irányuló kereseti kérelem elutasítandó volt ebből az okból, de Jausz Jánossal szemben azért is, mert a hagyaték-tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata nem bizonyítja azt, hogy az iooo frtot ő vette fel, s ez egyéb módon sincs bizonyítva. Végül III. rendű alperesnek azt a kifogását illetőleg, hogy ő a végrendelettel alkotni czélzott alapítvány képviseletében nem helyesen vonatott perbe: megjegyeztetik, hogy az alapítvány, míg a végrendelet érvénye megállapítva nincs, tulajdonkép nem is létezik s igy mint az B. Bodrog vármegye alispánjának 3688. sz. átiratából ki is tűnik, megerősített alapszabályokkal nem is bir; ebből tehát a képviseletére jogosított személy sem állapitható meg; hanem mint községi jótékony czélra szánt alapítvány ideiglenes képviselete iránt a vármegye alispánja jogosított intézkedni s miután ez a perbeli képviselethez hozzájárult, a keresetnek elutasítását nem eredményezheti az, hogy Jausz János lett az alapítvány képviseletében perbe vonva. Elsőrendű felperesnek a per folyama alatt történt halála folytán az ő örökrészére a tulajdonjog tlkkvi bekeblezése neki, mint örökhagyónak kitüntetése mellett volt elrendelendő ; a pernek részéről való folytatásához jogosultsága a perbe lépetteknek pedig a bemutatott haláleset-felvétellel annál is inkább igazoltnak veendő, mert a per folytatására maga a perbeli ügyvéd is jogosított mindaddig, mig a képviselet az örökö-