Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

225 sök által tőle meg nem vonatik. (1891. évi november 3. 22746. szám alatt.) A szegedi kir. itélő tábla : Az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával néh. kisk. Kesselring Theobaldnak 1885. évi jan. 10-én kir. közjegyző előtt alkotott végrendelete érvényesnek kimondatik és felperesek keresetükkel egészben elutasittatnak. Indokok: Felperesek néh. kk. Kesselring Theobald végrendeletének érvényességét kül- és belkellékek hiányából támadták meg. Az elsöbiróság helyes indokok alapján mondotta ki azt, hogy felperesek a részükről állított végrendeleti hiányok fenforgását nem voltak képesek bizonyítani; továbbá az elsöbiróság e részben felhozott indokain felül kiemelendő még az is, hogy Scháffer Fülöp azonossági és ügyleti tanú vallomásával megczáfolta felpereseknek azt az állítását, hogy ő a végrendelkezöt nem ismerte; végre a felperesek nem szolgáltattak olyan adatokat sem, a melyek alapján jogszerűen azt lehetne következtetni, hogy a kiskorú örökhagyónak végrendelkezési szándéka és akarata, nemkülönben végrendeleti intézkedései a szabad elhatározását kizáró jogtalan befolyásolásnak következményei voltak ; — e részben felperesek akként érvelnek ugyan, hogy a gyenge testű és fogyatékos elméjű 14 éves gyermek a végrendelet szövegének combinált rendelkezéseit felfogni képtelen volt, és hogy a rendelkezéseknek ez a minősége is arra mutat, hogy a végrendelet nem eredhetett saját akaratának önálló elhatározásából; ez az érvelés azonban alaposnak el nem fogadható, mert felperesek az örökhagyónak fogyatékos, illetve tompaelméjüségét hitelt érdemlően nem bizonyították, és mert a végrendeleti intézkedések lényegükben olyan egyszerűek, hogy kizártnak mutatkozik az a feltevés, mintha azok egy elméjében meg nem zavart 14 éves gyermek önelhatározásából nem származhattak volna. A végrendelkező ugyanis első sorban saját édes anyját rendeli általános örökösnek, arra az esetre pedig, ha anyja nem léphetne az örökségbe, meghatározza a hozzá legközelebb álló rokonok, illetve mostoha atyjának érdekében az öröklés további sorrendjét ; rendelvén egyszersmind jótékonyczélu hagyományt, a mely rendelkezés kiviteli módozatát illetőleg egy érdektelen harmadik személyre ruházza át bizalmát; jóllehet tehát a végrendeletnek az Döntvénytár uj folyam. XXXVIII. *5