Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

226 emiitett jótékonyczélu alapítványra vonatkozó intézkedései támogatni látszanak azt a feltevést, hogy ezek az intézkedések mint fejlettebb értelmi tehetséget igénylök, nem egészben a végrendelkező saját felfogásának és eszejárásának a kifolyásai, mégis miután ezek az intézkedések csupán az alapítványt illető rendelkezés kivitelére vonatkoznak, a végrendelet érvénytelensége abban az esetben sem volna kimondható, ha bizonyítottan állana, hogy az örökhagyó az említett intézkedések tekintetében a hozzátartozói útmutatásának és tanácsainak engedett és ezek alapján rendelkezett. Ha most már néhai Kesselring Theobald végrendelete az elsőbiróság indokolásából felhívottak, valamint az itt felhozottak alapján érvénytelennek ki nem mondható, nem mondható az ki érvénytelennek az elsöbiróságnak az 1874. évi XXXV. tcz. 82. §. rendelkezésének meg nem tartására alapított indokánál fogva sem, mert a kir. közjegyző az okirat záradékában bizonyítja, hogy az idézett §. rendelkezése megtartatott, és igy annál is inkább el kell fogadni azt, hogy a végrendelkező a §. ^ pontjához képest végakaratát személyesen jelentette ki, minthogy ez a végrendeletnek a személyesen jelen volt örökhagyónak saját kijelentését (Ich Theobald Kesselring bereits 14 Jahre alt stb.) tartalmazó szövegezésből is kitűnik; ennek ellenében pedig az ellenkezőnek, vagyis annak megállapítására, hogy az örökhagyó helyett annak végakaratát egy harmadik személy jelentette ki, nem nyújt törvényszerű alapot egymagában az a körülmény, hogy a kir. közjegyző a végrendeletet tartalmazó okirat fejezetében nem a törvény szavaival élt, hanem a végrendelkezőnek ténykedését csupán azzal jelezte, hogy «a megjelent örökhagyó a kir. közjegyző és a folyton együtt jelenlevő tanuk előtt végrendeletet megalkot». Nem levén tehát bizonyítva, hogy néhai kiskorú Kesselring Theobaldnak fent idézett végrendelete olyan kül- vagy belkellékek hiányában van, a minek következtében az a végrendelet semmisnek vagy érvénytelennek kimondandó volna : a végrendeletet érvényesnek nyilvánítani és ennek folyományaként az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felpereseket, a kik a nevezett örökhagyó után csak végrendelet nem létében volnának öröklésre hivatva, keresetükkel egészben elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az 1874: XXXV. tcz.