Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

III miből folyóan még fellépésének jóhiszeműsége is kizárható. De a vádlottnak azon lépése, melylyel a magánorvosi gyakorlat közben tudomására jutott orvosi titkot a hatóságnak bejelentette, még anyagilag is valótlan. Eltekintve ugyanis attól, hogy a vádlott bejelentésének valódisága a Btk. 264. §-a 4. pontjának tiltó rendelkezése folytán csak üzletszerű titkos kéjelgést bizonyító adatok esetén képezhette volna vizsgálat tárgyát, a tárgyalás folyamán sértett fél igazolta azt, hogy a vádlottnak közleményéről történt kitanitás után, serdülő leányát nyomban vármegyei tiszti orvos által megvizsgáltatta, ez a vizsgálat pedig kiderítette azt, hogy a gyanúsított egyén szűz, érintetlen és teljesen egészséges. Tekintve immár azt, hogy a rágalmazás akkor is fenforog, ha a tettes nem tudta, hogy a másról állított becstelenitö tény valótlan ; tekintve, hogy abban az esetben, ha a tettes a valótlan tényt valódinak tartotta és azt mint ilyent hozta a nyilvánosságra, a büntetendő szándék az által nyilvánul, hogy oly állítást terjeszt, melyről tudja, hogy az az illető személyt a közmegvetésnek teszi ki; tekintve, hogy a rágalmazásnak a büntethetőségéhez még az sem kívántatik, hogy a tett állítás által tudva anyagi vagy erkölcsi kárnak tétessék ki az, kire az állítás vonatkozik, és nem is a tett inditó oka, hanem ama öntudat képezi az egyedül döntő nézpontot, hogy másnak tisztelés és becsülés iránti joga megsértessék ; tekintve, hogy ezek szerint a valótlan állítás használata ellen a törvényes védelem akkor sem tagadható meg, ha a meggyalázó állítás a hivatás gyakorlatában tanúsított könnyelműségből és meggondolatlanságból tétetik, a fennebbi rágalmi állítás miatt, melynek nyilvánossága a rendőrhatóság előtti használatban állott, a vádlott a rágalmazás vétségében vált bűnössé. A vádlott büntetése annak figyelembe vételével lett meghatározva, hogy a vádbeli cselekményt mint müveit egyén az orvosi titok elárulása mellett és részben könnyelmű meggondolatlanságból követte el. (1893. évi október 26. 1399. szám alatt.) A m. kir. Curia: A felebbezésnek az 1883. évi VI. tczikk