Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)
75 igényeinek megfelelő czélszerü gazdálkodást folytatni lehetetlen : ezen birtokokra nézve a tagosítás, a még közös használatban levő legelőre nézve pedig a meglevő aránykulcs tekintetében foganatosítandó egyénenkénti felosztás rendeltessék el. A kir. törvényszék kiküldött bírája által Áporkán 1892 okt. 29-én tartott tárgyalás alkalmával az állapíttatott meg, hogy a kérelmezett tagosítást és a közös legelő felosztását az érdekeltek többsége ellenzi. Tekintve azonban, hogy az érvényben levő 1836 : XII. tcz. 19. §-a világosan akként rendelkesik, hogy aaz összesítés és az illető részeknek — a mennyire megtörténhető — egy tagban való kihasítása végrehajtandó azon esetben, ha ezt a közbirtokosoknak bármelyike is kívánja» ; tekintve továbbá, hogy arra vonatkozólag, miszerint a kérdésben forgó birtokok, — mint a Vatay nemzetség volt nemesi birtokai — jelenleg is nemesi közbirtokosság tulajdonát képezik, az érdekeltek között nézet-eltérés nem forog fen s igy folyamodóknak a tagosításhoz való jogosultságuk törvényen alapulónak tekintendő; tekintve továbbá, hogy a folyamodók kérelmét ellenző többségnek azon ellenvetése, hogy az áporkai határra nézve már 1818. évben a tagosítás keresztülvitetett s igy ujabb tagosításnak helye nem lehet, azon okból nem bírhat döntő sulylyal, mert igaz ugyan, hogy a fentebb hivatkozott törvényszakasz utolsó pontja akként rendelkezik, hogy «azon egy határra nézve az összesítésnek és elkülönítésnek csak egy izben lehet helye*, — minthogy a megye alispánjától fenti szám alatt érkezett 7378/93. számú hivatalos értesítés szerint áporkai tagosításra vonatkozó iratok a megye levéltárában nincsenek, a tagosítást ellenzőknek azon állítását, hogy 1818. évben birtokrendezés már foganatosíttatott, csak oly értelemben, a mint azt a kérvényezők is előterjesztik — lehetett valónak tekinteni, hogy a mondott évben az addig egy tulajdonos kezében volt birtok öt részre osztatván, a szükségessé vált rendezés magánúton vitetett keresztül s igy az oly birtokrendezésnek, mely a később 1836. évben hozott törvény rendelkezése értelmében foganatosítandó tagosításnak útját állhatná, nem tekintethetik.