Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

73 változtatásával a kir. itélő tábla a vádlottakat az ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A Btk. 333. §-a szerint minősülő lopás bűntettének tényálladékát az képezi, hogy a tettes által idegen ingó dolog, minden jogczim nélkül arra irányozott szándékkal vétetik el valakinek birtokából, vagy birlalatából, hogy ily módon az jogtalanul eltulajdonittassék. Ebből folyólag kétségtelen, hogy akkor, midőn az eltulajdonított tárgy tulajdonjoga tettes és sértett közt vitás, a lopás eme tulajdonjognak a polgári biró által leendő eldöntése előtt meg nem állapitható. A becsatolt hagyatéki iratokkal bizonyítva van, hogy vádlottak azokhoz az ingatlanokhoz, melyeknek termését elvitték, nagyapjok után, mint annak leszármazó örökösei, örökösödés utján tulajdonjogot vitatnak, mig sértett özvegyi jogon tart igényt a kérdéses ingatlanokra. A polgári biró által dönten-iő el tehát az a kérdés, hogy sértettet akkor, a midőn nagykorú leszármazó örökösök vannak, a hagyatékhoz tartozó összes ingatlanokra megilleti-e az özvegyi jog vagy pedig az korlátozandó. A kérdés elbirálását nem befolyásolja vádlottak hátrányára az, hogy ugyancsak sértett által a kérdéses ingatlanokra vonatkozólag megindított sommás visszahelyezési per alapját sohase tulajdonjog, hanem mindenkor egy évi és napi előző használat képezi; a tulajdonjog vitássá nem tétetik, a minthogy a sommás visszahelyezési perben vesztes fél a tulajdonjog iránt indítandó perben nyertes lehet. A fenforgó esetben tehát a kir. itélő tábla a tulajdonjog vitás volta s bűntett elkövetésére irányuló szándék meg nem állapithatása miatt vádlottakat felmentendőknek találta. (1892 nov. 30. 6635. sz. a.) A magyar kir. Curia : A kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával s azzal a kiegészítéssel, hogy vádlottak az esetleges eljárási költségekben is marasztaltassanak, a kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és még azért is, mert nem fogadható el azon elv, hogy vitás polgárjogi kérdések esetében a cselekmény büntetendő volta csakis a polgári bíróság határozata, illetőleg határozatának jogerőre emelkedése után lenne büntető bíróság által megállapítható; sőt ezzel épen ellenkezőleg érvényben állván azon jogszabály, mely szerint az esetben, ha a vádbeli cselekménynek büntetendő volta valamely