Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

339 követését több órával megelőzőleg keletkezett, miként ezt a vizsgálat során be is ismerte, mely beismerését azonban a végtárgyalás folyamán visszvonta. Ámde ha nincs is bizonyitva vádlottnak az az állítása, hogy B. Imréné sértettel közelebbi, tiltott szerelmi viszonyban állott, mégis valónak kell elfogadni, hogy a nős és családos vádlott, B. Imréné sértett iránt szerelmet táplált; és hogy akkor, mikor az általa szeretett nőt (B. Imrénét) V. Imre által megcsókoltatni s állítása szerint a csókot visszaadni is látta, oly féltékenység vett erőt rajta, hogy — a miként a vizsgálóbíró előtt kifejezte magát — «a rossz a látottak után folyton működött benne* s ennek következményeként lehet tulajdonítani vádlottnak azt a lázas izgatottságát is, mely őt — beismerése szerint — aludni nem engedte s éjjeli V2 3 órakor az ágyból felkelni késztette. A féltékenységéből származott izgatottságának kell tulajdonítani vádlottnak azt az akarat-elhatározását is, mely őt éjjeli időben családja köréből távozásra, a korcsma felkeresésére és a már előbb megkezdett dorbézolás folytatására birta. Minthogy pedig egyrészt a féltékenység, másrészt pedig a szeszes italoknak nagymérvű élvezete folytán felizgult kedélyállapotban keletkezett elhatározás komolyan megfontolt, mérlegelt, kiszámított s igy megészlelt s a végeredményt is számbavevő akaratelhatározásnak nem tekinthető: mindezek alapján a kir. itélő tábla sem ismeri fel vádlott cselekményében az emberölésre irányuló előre megfontolt szándékot (praemeditatiot). Minthogy azonban vádlott két személy ellen, névszerint B. Imréné és B. Jánosné sérelmére követte el a vádbeli cselekményt és habár a közvádló kir. ügyész által csak egy rendbeli büntetendő cselekmény miatt emeltetett is vádlott ellen a vád ; de tekintettel arra, hogy a cselekmény minősítése hivatalból is bírálat alá veendő: a kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatva, vádlottat a B. Imréné s a B. Jánosné sérelmére tehát két személy ellen elkövetett, a Btk. 95. §-a értelmében azonban eszmei halmazatban levő s a Btk. 279. és 65. §§. szerint minősülő szándékos emberölés kísérletének büntette miatt mondja ki bűnösnek ; daczára azonban a súlyosabb minősítésnek a vádlott javára elsőbiróságilag felhozott enyhítő körülmények nagyobb méltatása és annak figyelembe vétele mellett, hogy vádlott cse22*