Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

338 elhatározás és a véghezvitel nem a higgadt és számító ész által vezetett megfontolásnak, hanem az ingerek által praecipitált akaratnak eredményévé válik és tekintve, hogy a Btk. 278. §-ának rendelkezése szerint a gyilkosság lényeges ismérvét nem csupán az ölési széndék, hanem ennek előre megfontolása képezi, vádlott cselekményét, figyelemmel arra, hogy az eljárás adatai szerint azon lövés is, mely B. Jánosnét érte, B. Imrénének volt szánva s az ennek megölésére irányított véghezviteli cselekmény egyik részét képezte, az ügyészi indítványtól eltéröleg a Btk. 279. §-ába ütköző s ennek 65. §-a szerint minősülő egyrendü szándékos emberölés kísérlete bűntettének minősíti s ez okból vádlottat abban mondja ki bűnösnek. A büntetés kimérésénél figyelemre méltatja enyhítő körülményként vádlott büntetlen előéletét, a féltékenység által feldúlt izgatott kedélyállapotát, terhelőként hogy szándékolt cselekményét 7—8 órán át fontolgatta s így cselekménye a gyilkosság kísérletéhez közel áll stb. (1893 április 26. 4446. sz. a.) A nagyváradi kir. itélö tábla: Tekintve, hogy vádlott cselekményének végrehajtását követő harmadnapon, vagyis jelentkezése alkalmával lett kihallgatásakor nem is állította, hogy 1893. évi január 9-én Marjára akart volna menni s hogy azt a forgó pisztolyt, melylyel vádbeli cselekményét elkövette, személybiztonsága czéljából vette magához, ebből folyóan a kir. itélő tábla is azt találja bebizonyitottnak, hogy vádlott, miként ezt a vizsgálóbíró által történt kihallgatásakor beismerte, azért vette magához a forgópisztolyát, mert azzal B. Imrénét életétől akarta megfosztani, és tekintve, hogy B. Imréné sértett vallomása szerint a vádlott ennek, a sértettnek egyik kezét megfogva, tehát egészen közelről s a forgópisztolylyal sértettnek majdnem testét is érintve, intézte két első lövését B. Imrénére, mely tény helyesebben a lövésnek egészen közelről történtét a B. Imréné sérüléséről kiállított szakvélemény is megállapítja; tekintve, hogy a napló 25. alatt csatolt szakvélemény szerint a bűnjelként szolgáló forgópisztoly az emberi élet kioltására feltétlenül alkalmasnak állapíttatott meg; vádlottnak eme ténykedései a mellett látszanak bizonyítani, hogy nála a B. Imréné megölésére irányuló akarat-elhatározás a vádbeli cselekmény el-