Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

337 a hol a forgó pisztolyt U. Imre és társai elvevén, a szőlőhegyekre szökött; innen azonban harmad nap, vagyis január ii-én Nagyváradra jővén, a központi vizsgáló bírónál kihallgatásra jelentkezett, a mikor is letartóztattatott. A tényállásnak a fentiekben megállapításához alapul szolgált B. Imréné, B. Jánosné sértettek, U. Imre, Cs. Sándor, A. Ferencz és K. Gerzon főtárgyalás alkalmával tett vallomásai; ezeken kivül vádlott U. Zsigmondnak a vizsgálóbíró előtt tett vallomása, utóbbi azért, mert vádlottnak a főtárgyalás során tett és a vizsgálóbíró előtti előadásától lényeges ténykörülményekre nézve eltérő vallomása valószínűtlennek mutatkozik s önmagában ellentmondó és mert vallomásának módosítását elfogadhatóan indokolni nem tudja, végül mert a vizsgálóbíró előtt önkéntes jelentkezése alkalmával az eset hatása alatt tett vallomása ezen okból megbízhatóbb. Az eljárás adatai és pedig a sértettek vallomásával, továbbá a 6. sz. alatti s az 1893. évi január 9-én kiállított látleletekkel igazoltnak veszi még a kir. törvényszék : hogy B. Imréné hátgerincze és bal hónalján egy közvetlen közelből eredő, a szakvélemény szerint 20 nap alatt, sértett előadása szerint két hónap alatt gyógyult, B. Jánosné pedig a jobboldali alhas táján egy gyengült löveg által okozott, a szakvélemény szerint ugyancsak 20 napon belül, sértett előadása szerint hat hét alatt gyógyult sérelmet szenvedett a vádlott által tett lövések következtében. A kir. törvényszék bebizonyitottnak elfogadja, hogy vádlott, U. Zsigmond B. Imréné megölését előre elhatározta és bárha azon 7—8 órai időközt, mely a fenforgó esetben a közt, hogy vádlottban B. Imréné megölésének gondolata megfogamzott és a közt, mig ezen akaratát megvalósítani megkisérlette, eltelt, elégséges időnek tartja, hogy a szándékolt cselekményt vádlott kellően megfontolhassa; mégis tekintettel arra, hogy a bűnvádi eljárás adatai szerint vádlott ugy akkor, mikor az ölési szándék nála megfogamzott, valamint később, mikor azt megvalósítani akarta, ittas állapotban volt; tekintve, hogy az ittasság azon foka, a milyen vádlotton a bűntett elkövetését röviddel megelőzőleg észleltetett, nem zavarja meg ugyan a felismerő tehetséget, de mindenesetre befolyásolja a szellemi képességet annyira, hogy annak következtében az Döntvénytár uj folyam. XXXVII 22