Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

11 nyugtatványozott 7644 frtból alperes a még hátralevő 10 év után járó biztositási dijak fejében összesen 223 írt 62 krt visszatartott, daczára annak, hogy köztük a biztositási szerződés végleg megszűnt s hogy a visszatartott összegnek kifizetése iránt alperes már kötelező Ígéretet is tett. Alperes beismeri, hogy felperesnek 1888 február 29-én tűzkára volt s hogy annak fejében részére egyezségileg 7644 frt kártérítési összeg állapíttatott meg ; valamint beismeri azt is, hogy a felperessel több évre kötött tűzkár elleni biztosítás az 1888 február 29-iki tüzeset után végleg megszüntettetett; tagadja azonban, hogy felperes ellene a megszüntetett biztositási üzletből kifolyólag bármit is követelhetne, mert felperes kereseti igénye a keresk. törv. 487. § a értelmében elévült. Ily tényállás mellett tehát, tekintve, hogy felperes keresetét nem a biztositási szerződésből eredő valamely igénynek érvényesítése, hanem kifejezetten a részére egyezségileg megállapított kártérítési összegből levont, illetőleg visszatartott 223 frt 62 krnak megítélése iránt indította meg s hogy ennek következtében felperes kereseti követelése, mely követelés nem közvetlenül a biztositási szerződésen, hanem alperesnek a kár megtörténte után csupán a kártalanítási összeg tényleges kifizetése körül elkövetett későbbi cselekményén alapszik, a keresk. torv. 487. §-ában körülirt rövidebb elévülési határidő alkalmazást nem nyerhet. (1890 decz. 22. 50359. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: Alperesnek az elévülésre vonatkozó kifogását az elsőbiróság az általa felhozott helyes indokok alapján helyesen mellőzte. (1891 decz. 15. 1485. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Indokok: A keresk. törvény 487. §-a érteimében a biztositási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évülnek el azon időponttól számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna. Az 1889 szeptember 24-én 51249. sz. a. beadott keresettel érvényesített igény kétségtelenül a felek közt létrejött azon tüzkárbiztositási szerződésekből veszi eredetét, melyek a beállott