Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

3i6 Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy közte és alperes között 1885. évben oly megállapodás jött létre, melynél fogva ö az alperesek által űzött mészáios ipar folytatásához pénzt adott nekik azzal, hogy a nyereségben felerész öt fogja illetni, hogy 1886. évi április 11-én a peres felek összeszámoltak, hogy ezen összeszámolás szerint felperesnek az általa C. a. eredetiben becsatolt üzleti könyvecske 30 ik és 31 -ik lapján foglalt bejegyzés szerint 314 frt 55 kr. járt alperestől, mely összegre 57 frt 09 kr. törlesztetvén, jár még neki a kereseti 267 frt 46 kr. Alpereseknek azt a kifogását, hogy a közös üzlet 1886. évi ápr. 11-én nem ért véget, hanem 1887. évi január haváig tartott, felperes kezdetben egészen tagadta ugyan, később azonban beismerte, hogy az 1886. évi szept. 19-ig tartott. A peres felek ezen társasága nem volt közkereseti, mint azt felperes tévesen állította, sem a keresk. törv. 62. §-ában körülirt, csak esetrőlesetre egyes ügyletekre keletkező alkalmi egyesülés, mint azt a kir. törvényszék Ítéletének indokaiban mondja, hanem a keresk. törv. 5. §-a szerint keresk. társaságnak nem tekinthető magánjogi társaság volt. Ha tehát felperes bebizonyitotta volna, hogy az 1886. évi ápr. 11-én teljesített összeszámolás alkalmával 314 frt 55 kr. készpénzben maradt 1. rendii alperes kezén és hogy az emiitett nap után teljesített bevásárlások erre a czélra külön adott pénzen teljesíttettek ugy, hogy az említett nap utáni bevásárlások és eladások az azokat megelőzőkkel nem képezték a mészáros üzlet folytonos lánczolatát, felperesnek jogában állana azt követelni. 1. r. alperes tagadása ellenében azonban felperes ezt a döntő körülményt nem bizonyította, sőt a C. a. könyvecske 31 -ik lapján foglalt ezek a szavak: «maradt még Székinek kereskedésben 314 frt 55 kr.», azt bizonyítja, hogy az említett összeg nem felperes javára maradt alperes kezén, hanem, hogy az üzleti értékek, áruk követelések voltak, melyekben felperes jutaléka az emiitett összegre rúgott. Tekintve már most, hogy a közös nyereségre folytatott mészáros üzlet felperes saját beismerése szerint 1886. évi szept. 19-ig tartott, nem áll jogában az 1886. évi ápr. 11-én az üzletben hagyott értéket alpereseken követelni.