Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)
303 A m. kir. Curia: A másodfokú biróság Ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyalik. * = Dtdr u. f. I. 265. 1. szintén kimondta a Curia, hogy a vevő a más helyről küldött árut azonnal köteles átvenni, a mint annak megérkeztéről értesítve lesz, mert különben már az átvétel mint ilyen körüli késedelem eo ipso maga után vonja, hogy a megvizsgálás és rendelkezésre bocsátás szintén elkésetteknek tekintetnek. Ugyanezt mondta ki a Curia 1754/91. sz. a. is. 94. Személyes szabadság megsértése. — Leányrablás. (1893 november 14. 2889. sz. a.) A szabadkai kir. törvényszék: Jaksity Izsó I. r. (19 éves), Kékity Jásó II. r. (20 éves), Zsivity Milos III. r. (21 éves) vádlottak az ellenük emelt vád alól felmentetnek. Indokok: U— — Román panaszkép előterjeszti, hogy 1892. máj. 29-én Sz nevü leányát vádlottak a községből elrabolták s csak másnap sikerült neki a leányt megmenteni és hazahozni. U— — Sz— — a tényállást akkép egésziti ki, hogy a jelzett nap estéjén házuk előtt üldögélt s a szomszéd nőkkel beszélgetett, mire Jaksity Izsó társaival odajőve, azt kérdezte tőle, akarsz-e enyém lenni, mire panaszosnő tagadólag válaszolt, erre Jaksity Izsó megragadta karját, Kékity Jásó pedig körülnyalábolta és ketten a Zsivity Milos által hajtott kocsira tették és daczára annak, hogy lármát csapott, vele a Dudvarszky Gábor szállására hajtattak, a hová megérkezve, a két elsőrendű vádlott által egy szobába vitetett. Vádlottak beismerik, hogy panaszosnőt kocsin magukkal vitték, de határozottan tagadják, hogy ellenében legcsekélyebb erőszakot használtak volna, sőt kijelentik, hogy az elvitel panaszos nővel előzetesen történt megbeszélés következménye volt. Ugyanis Jaksity Izsó azzal védekezik, hogy ő egy év óta járt a leányhoz és pedig akkor, a midőn az atyja a szálláson volt, ebbeli előadását most nevezett vádlottak támogatják :
