Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

302 A kassai kir. itélö tábla: A kir. tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest végrehajtás terhével feltétlenül kötelezi arra, hogy felperesnek 25 frt 36 kr. tökét, ennek 1890 jan. 19-töl számitandó kamatait 8 nap alatt fizessen. Indokok: Azon idő, mely alatt a rendelkezésre bocsátás joghatálylyal eszközölhető, nem attól az időponttól számitandó, mikor a vevő a küldeményt a fuvarozótól tényleg átveszi, hanem a kt. 345. §-a értelmében, de a dolog természetéhez képest is, azon időponttól, midőn a küldeménynek a megérkeztéről vevő értesítve lett s igy azon helyzetbe jutott, hogy az áruval rendelkezhetik. Minthogy pedig a fenforgó esetben a bucáci vasút állomás főnökének a 2. NB. a. igazolványa szerint a neki felperes által küldött bornak a bucáci vasúti állomáson, tehát az alperes akkori lakhelyén levő vasúti állomáson 1889 aug. 27-én történt megérkezéséről még ugyanazon napon posta utján értesíttetett s igy tekintettel arra, hogy a postai kézbesités helyben volt eszközlendő, a rendes körülmények között feltehető, hogy az értesítést (avisót) már 1889 aug. 28-án, de mindenesetre legfeljebb két-három nappal később megkapta s ekként már akkor abban a helyzetben volt, hogy a neki küldött bort átvehesse: ennélfogva a bornak az alperes részéről a 3. NB. a. levelezőlapból kitünőleg, de saját beismerése szerint is csak 1889 okt. 7-én, vagyis a vasúti értesítés vétele után majdnem hat hét múlva eszközlött rendelkezésre bocsátása a kt. 346. §-a értelmében elkésettnek akkor is tekintendő, ha figyelembe vétetik, hogy rendes üzleti kezelés mellett és a más helyről küldött bornak megvizsgálása végett annak megülepedése bevárandó, mivel köztudomású dolog, hogy a bor megülepedésére két-három hétnél több idő nem szükséges. Ekként a rendelkezésre bocsátás joghatálylyal nem bírván, még ha való volna is, hogy a bor a törvényes kellékekkel nem birt, alperes a szerződéstől vissza nem léphet, hanem a nem kifogásoknak tekintendő árut megtartani és vételárát felperesnek megfizetni tartozik ; minélfogva elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti összegben, ennek kamataiban feltétlenül marasztalni kellett.