Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

i97 ezen pedig változtatás nem eszközöltetett. A két «Farnady Vera* (az anya) hamis névaláírással ellátott váltó átadásával pedig a váltóh amisitás ismérvei azért nem tekinthetők kimenteiteknek, mert az okirathamisitást, a mely mindig csalásra irányul, büntető törvényünk a csalástól különálló büncselekménynyé azért alakította, mert a közhitelt nagyobb veszélylyel fenyegetik, ámde e concret esetben, a mikor vádlott a biztosítékul adott váltóra anyja nevét Giedl Antal szeme láttára és igy annak tudtával is aláirta, Giedl Antal részéről ehhez az aláíráshoz hitel nem fűződhetett. Mindezeknél fogva a kir. ítélő tábla vádlott ezen cselekményét az összegre való tekintettel csalás bűntettére minősítette. A harmadik alkalommal, vagyis január 30-án vádlott Giedl Antalt ugyancsak ily módon tévesztette meg és birta reá 20 frt kölcsön és 17 frt értékű fa átadására. A takarékpénztárba ugyanis 6 frtot betéti könyvre betévén, a betét-összeget feltüntető számjegyeket 9006 frtra igazította ki a nélkül, hogy a betűkkel és szavakkal írott összeget megváltoztatta volna és ezt adta át a kölcsön biztositékául. Miért is a kir. itélő tábla a már előzőleg kifejtett indokok alapján vádlottnak ezt a tényét az értékre való tekintettel csalás vétségévé minősítette. A kir. itélő tábla vádlottat a Ludvig János kárára elkövetett csalás bűntettének vádja alól azért mentette fel, mert vádlott tagadta, hogy ő hitelbe való tehénvételnél Ludvig Jánost a hitelezésre azzal birta volna rá, hogy azt állította, miszerint ő gazdag ember s hogy 5000 frtja van a takarékpénztárban s a végtárgyalás alkalmával meghallgatott Valter Erzsébet vallomásából is az tűnik ki, hogy ő beszélte rá Ludvig János testvérét a tehén hitelben való eladására, miután barátnőjétől hallotta, hogy vádlott gazdag ember, a kinek 5000 frt takarékpénztári betétje van. De különben is a hitelt igénybe vevőnek vagyoni viszonyaira vonatkozó előadása, ha az beigazoltatik is, egymagában véve a nélkül, hogy oly külső körülményekre történnék utalás, mely a fenforgó körülmények között az állitásnak a valószínűség látszatát kölcsönözné, a ravasz fondorlat fogalmát ki nem meriti : ennélfogva a kir. itélő tábla vádlottat ezen vád és következményeinek terhe alól felmentette. (1893 jul. IJ. 2036. sz. a.)