Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

i95 ban levő s a Btk. 401. §-ába ütköző s a Btk. 403. §. 1. pontja szerint minősülő egyrendbeli magánokirathamisitás bűntettében, ugy a Giedl Antal kárára elkövetett, a Btk. 379. §-ába ütköző s a Btk. 380. §. szerint minősülő egy rendbeli csalás bűntettében, valamint ugyancsak a Giedl Antal kárára elkövetett s a Btk. 379. és 380. §§-ai alá eső egy rendbeli csalás vétségében nyilvánítja bűnösnek. Ennek folytán a terhére ekként megállapított bűncselekmények miatt vádlottat összbüntetésül a Btk. 91. §-ának alkalmazásával a Btk. 65., 95., 96., 383., 388. és 403. §§-ai alapján 3 évi fegyházra, 10—10 frt összesen 30 frt pénzbüntetésre és 4 évi hivatalvesztésre itéli. Ellenben vádlottat az ellene a Ludvig János kárára elkövetett csalás büntette miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti és ezzel a változtatással egyebekben stb. Indokok: A kir. itélö tábla elfogadta a kir. törvényszék Ítéletének a tényállást feltüntető indokolását és egyszersmind előre bocsátja, hogy a vádlott terhére beigazolt büntetendő cselekmények jogi megállapításánál vádlottnak azon cselekményeit, a melyek egy-egy ugyanazon közös czél elérésére irányultak, a czél egysége általa összefoglalandóknak s a szerint találta minősitendőknek, a mint vádlottnak az ugyanazon czél elérésére irányult, de több részre széttagolt cselekményei közül egy-egy mint legsúlyosabb beszámítás alá eső főcselekmény kiemelkedett és pedig akként, hogy a többi az egy czél által egygyé összefoglalt részcselekmények a föcselekményhez való viszonyukban csak alárendeltségi jelentőségben jelentkeztek. A bizonyítási eljárás folyamán kiderített tényállásból ugyanis nyilvánvaló, hogy vádlott három izben három külön alkalommal ejtette ravasz fondorlattal tévedésbe a hiszékeny Giedl Antalt, azon bevallott czélból, hogy magának attól kölcsönt, tehát jogtalan hasznot szerezzen, ennek pedig kárt okozzon. E megtévesztésre a különböző alkalmak idején különböző eszközöket használt. Az első alkalommal Surányi elhalt kanonok természetes fiának adja ki magát, irást mutat fel tnnek igazolására, azzal az ámítással, hogy reá a kanonokról 30,000 forintnyi örökség vár; reábirja Giedl Antalt, hogy neki 100 frt kölcsönt adjon s miután az egyéb biztosítékot is kiván, a kölcsönvételt követő nap biztosítékul ád egy 100 forintos váltót, 13*