Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

55 hogy kiskorú B. E. törvényes leszármazó örököse-e s hogy valóban gyermeke-e az örökhagyónak, bizonyító erővel nem birnak s tekintettel arra, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv csak arra nézve képez bizonyítékot, hogy a felek az abban foglaltak értelmében nyilatkoztak, de arra, hogy a mondottak a valóságnak megfelelnek e, bizonyítékot nem képez, de nem is képezhet, s tekintettel arra, hogy a büntető törvény az okmányokat csak annyiban részesiti oltalomban, a mennyiben azoknak bizonyító erő tulajdonítandó: ennélfogva a kir. itélő tábla, minthogy a hivatkozott okmányok arra nézve, hogy a kiskorú B. E.-nek kiadott gyermek valóban törvényes leszármazó gyermeke-e az elhalt B. E.-nek, bizonyítékot nem képeznek, a közokirathamisitás bűntettét a családi állás elleni bűntett mellett még eszmei halmazatban sem találta vádlott terhére megállapíthatónak. De mellőzendőnek találta a védelem részéről a végtárgyalás és felebbezés során felhozott amaz érvelést is, mely szerint a cselekménynek büntethetősége a Btk. 67 , 106. és 107. §-ai rendelkezései alapján kétségbe vonatott. A védelem az elévülést azon az alapon vitatja ugyanis, hogy B. E.-né 1880-ban irta azon levelet K. K. M. atyja K. J.-nek, a melyben arczkép és hajfürt kíséretében álnokul azt állította, hogy a gyermek meghalt. Minthogy pedig vádlott ellen a bűnvádi feljelentés csak 1886 május 26-án, tehát a fenti időponttól számítva öt év letelte után tétetett meg, a cselekmény büntethetősége elévült. Ámde vannak olyan büntethető cselekmények, melyeknél a határ nem fűződik a cselekmény egyetlen mozzanatához, hanem a cselekmények egész lánczolatához és pedig akként, hogy mihelyest a jogellenes akarat szülte ténykedés elmarad, megszűnik a hatás, a jogellenes eredmény. A Btk. 254. §-a által meghatározott családi állás elleni büntettek elkövetése egyes mozzanatainak is az a legsajátosabb természete ; idegen csecsemő-gyermeknek a családba való becsempészésénél, eltitkolásánál és családi állásának megváltoztatásánál is e határ nem egyedül a becsempészés vagy az eltitkolás, egy külsőleg is felismerhető tényéhez fűződik, hanem hozzá fűződik azon csalárd fondorkodó, állandó magatartáshoz, mely által mások valamely gyermek családi állása iránt tévedésbe ejtetnek, s maga a büntetendő cselekmény nem csupán a tévedésbe ejtés, hanem