Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

164 nélkül ruházza a felperesre, ez utóbbi tőle fizetést nem követelhet s hogy e szerint a jelen per eldöntése a jelzett körülmény bizonyításától függ. A keresethez A—E. alatt csatolt kötelezvényekre vezetett átruházási záradékok e részben bizonyítékul nem szolgálnak, mert felperes beismerése szerint is eme záradékok nem az alperes aláírása előtt, hanem utólagosan vezettettek a kötelezvényekre. A megkisérlett tanubizonyitás eredményre szintén nem vezetett, mert K. Ignácz tanú a perdöntő körülményre nem emlékezik, dr. K. Ferencz és W. Károly tanuk vallomása pedig a szavatosság kérdésében egymással ellenkezvén, egymást kölcsönösen lerontja, minélfogva a tanúvallomások részbizonyitékot sem szolgáltattak. Ezeknél fogva tehát a perdöntő körülményre nézve egyéb bizonyíték hiányában az alperes által javasolt főeskü általi bizonyításnak helyt adni, a felperes által neki visszakínált főesküt alperesnek megítélni s a per kimenetelét az eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperes köteles felperesnek 3000 frt tőkét, ennek a kereset beadása napjától, vagyis 1889 január 31-től folyó 8°/0 kamatait és a perköltségeket megfizetni, ellenben felperes a kereset beadását megelőző időre támasztott kamatkövetelésével elutasittatik. Indokok: A 7. NB. a. csatolt nyilatkozatra vezetett záradék arra szolgál bizonyítékul, hogy felperes, az alperes részéről elfogadott váltókat az utóbbinak visszaadván, saját követelésének kiegyenlítésére az eme nyilatkozatban részletezett és reá átruházott követeléseket elfogadta s ehhez képest kijelentette, hogy a nyilatkozatot, vagyis kiegyenlített követelését az alperes férje ellen per utján nem fogja érvényesíteni, ebből a nyilatkozatból azonban nem következik, hogy felperes az engedményezett követelések be nem hajthatása esetére az engedményező ellen támasztható igényeiről is lemondott. Alperes nemcsak azt ismerte be, hogy a per tárgyát tevő követeléseket felperesre átruházta s az engedmény kiállithatása czéljából a megfelelő kötelezvényeket «bianco» aláirta, hanem a viszonválaszban maga azt terjesztette elő, hogy