Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

153 rendelkezését illeti, igaz ugyan, hogy a felperesek e tekintetben külön kifejezett kérelmet keresetükben elö nem terjesztettek, e kérelem azonban benfoglaltatik abban, a midőn az egész hagya­tékot özvegyi jogon birtokában és használatában tartó alperest ebbeli jogában korlátoztatni kérték; az elsöbiróság tehát, midőn a kérdés rendezésébe belebocsátkozott, nem csak a felperesek kérelmén tul nem terjeszkedett, hanem olyan intézkedést tett, mely jelen per természetével közvetlen kapcsolatban áll. Az első­birói ítéletet ezek szerint kiemelt egyetlen részében megváltoz­tatni, többi felebbezett részében azonban helybenhagyni kellett és pedig az özvegyi jog korlátozására vonatkozó indokok elha­gyásával további vonatkozó indokolásánál fogva és azért, mert az alperes, mint az örökhagyó özvegye, tekintve, hogy a felperesek atyjok előbbi házasságából származtak, az 1840. évi VIII. tcz. 18. §-a szerint a férje ősi javaiból és ama szerzeményekből, me­lyek nem az alperessel folytatott házasság ideje alatt szereztettek, özvegyi tartás fejében követelhetne ugyan egy gyermekrészt, az örökhagyó után maradt vagyonból azonban, mely mind az alpe­ressel folytatott házasság tartama alatt szereztetett, tehát közszer­zeménynek tekintendő, s melynek fele részét az alperesnő köz­szerzemény czimén különben is megkapta, az elsöbiróság részéről megállapított özvegyi tartást sem igényelhetné ; minthogy azonban a felperesek nem felebbeztek, az Ítélet eme része javukra és a felebbező alperes hátrányára meg nem változtatható, továbbá, mert az alperes elö sem adta, hogy mik voltak azok a temetési kiadások, melyek a felperesek részéről elfogadott 100 frtot meg­haladják, annyival kevésbé bizonyította pedig azok szükségességét és tényleg felmerültét. (1892 márczius 21. 25864. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének az a nem fe­lebbezett része, mely szerint a hagyatéki leltár 163. és 164. téte­lei alatt felvett széna és szalma hagyatéki vagyonnak meg nem állapíttatott, érintetlenül marad, abban a tekintetben pedig, hogy a gyógyítási, temetési és leltározási költség fejében megál­lapított 194 frt 50 krt, 7/8 részben felperesek, V8 részben pedig alperes köteleztettek viselni, alperes felebbezése folytán mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, s ezen 194 frt 50 kr. költség viselésére egyedül felperesek köteleztetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom