Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

152 követelés pedig a fentebbi indokokon alapszik. (1891 május 12. 3388. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvszéki Ítéletnek azt a felebbezett részét, mely szerint a B. a. leltár 1 —154.. 161., 164., 170., 172. sz. alatti ingók és a 167. tétel alatti kötvény nélküli 50 frtos követelés, továbbá a Soltész Lajos-féle 200 frtos, Laszki János-féle 50 frtos, Szonda István-féle 80 frtos, Klocska János féle 10 frtos és Lévay József-féle 300 frtos tartozások a hagyatékhoz tartozóknak kimondattak és alperes ezek egészének tulajdona iránti viszonkeresetével elutasittatott, mely szerint továbbá az alperes a 100 frt temetési költséget meghaladó ilyen czimü, valamint a 300 frtnyi alapítványi tehertöbblet iránti viszonkeresetével elutasittatott, mely szerint továbbá a felperesek törzsenkénti örökösödési joga a hagyatékhoz tartozóknak kimondott összes ingók felére megállapittatott és az alperes a felpereseknek fele részben megítélt összes ingók természetben való kiadására, illetve a mennyiben természetben meg nem oszthatók, vagy meg nem lennének : ezek leltári értékének megtérítésére köteleztetett, továbbá azt a rendelkezést, mely szerint az alperes özvegyi haszonélvezeti joga a mezőtúri 1980. sz. tjkvben 2080. hrsz. a. felvett házas belsőségen kivül a mezőtúri 7520., 1640., 7632., 3349 ' 334-8-. 7367-, 7369. és 3090. sz. tjkvben felvett ingatlanoknak az örökhagyót megillető részéből egy-egy harmadrészre korlátoltatott és az alperes arra köteleztetett, hogy a másik 2/3 részt, valamint a 3746. sz. tjkvben 2079. hrsz. a. felvett házas belsőségnek az örökhagyót illető részét egészben a felperesek közös birtokába bocsássa, helybenhagyja, de azzal a részbeni változtatással, hogy a felpereseket a leltár 163., 164., tételei alatt emiitett kis boglya széna és szalma iránti keresetével elutasítja. Indokok: El kellett utasítani a felpereseket a 163. és 164. tételek alatti széna és szalmára irányuló keresetükkel, mert az alperes amaz ellenirati állítását, hogy azokat az 1. r. felperes saját szükségleteire felhasználta, hogy tehát azok többé nincsenek az alperes birtokában, de sőt egyáltalában többé nem léteznek : a felperesek válaszukban, sőt az egész per folyamán nem tagadták, tehát az az 1868 : LIV. tcz. 159. §-a szerint beismertnek tekintendő. A mi az elsőbiróságnak az ingók kiadására vonatkozó