Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

i5i kellett, mivel a vagyonközösség ezuttali megszüntetését felperesek se kívánták, de az elkülönített birtoklás avagy használatra tervezet sem szolgáltatott. A keresetben I. i —12. tétel alatt felsorolt értékek közül az ítélet rendelkező részében I. b) alatt megállapított követeléseken kívül levő értékeket a hagyatékba tartozékul megállapítani nem lehetett; mert alperes tagadásával szemben bizonyítva nem lett, hogy azok örökhagyó halálakor fenálló követelések lettek volna, s igy a hagyatékba tartozók lehetnének. A hagyaték terhéül a B. a. leltárban II. 1., 2. tétel alattiakat és a temetési költségül 100 frtot és a leltározásért kiadott összeget lehetett és kellett csupán megállapítani s ezen terhek viselésére peres felek közti arányt az Ítélet rendelkező része szerint azon okon kellett meghatározni, mert sem a B. a. leltár kiállításakor, sem a hagyaték tárgyalása alkalmával felperesek a II. 1.. 2. tétel alattiak valódiságát kétségbe nem vonták, azt hallgatólag elfogadták, ennek ellenkezőjét a jelen perben nem is bizonyították; továbbá mert felperesek a temetési költség összegét önmaguk 100 frtban fogadták el, alperes pedig azt, hogy a temetés ennél többe került, nem bizonyította; továbbá mert a 6. sz. alatti, másolatban csatolt jegyzőkönyvi kivonat igazolja, hogy a 300 frtnyi kegyes adományt örökhagyó halála után maga alperesnö tette, azt pedig, hogy ez adomány elhalt férjének akaratából, avagy az ö meghagyására történt volna : alperes nem bizonyította, következőleg ezen adományt örökhagyó vagyona terhére megállapítani nem lehetett. Végre mert a hagyatéki ingatlanokat egészben felperesek, az ingókat pedig fele részben felperesek, másik felében alperes örökölvén, miután az ingatlanok szakértők véleménye szerint 6481 frtnyi értéket, az ingóságok pedig 2358 frt értéket tesznek ki, s ekként felperesek osztályilletősége együtt 7660 forintra, alperesé pedig 1179 frtra tehet; ezen örökrészi értékaránynak a 7/8-ad, illetve i/8-ad arány felelvén meg, a megállapított teher viselésére nézve ezen arány volt meghatározandó. A perköltségek kölcsönös megszüntetése a per körülményeiben találja indokát; a meg nem itélt felperesi és alperesi viszont-