Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

148 örökhagyó hagyatékát képeznék, elismerte azonban azt, hogy a* B. a. leltár 155—160., 165., 166., 168., 169. tételszámok alatti ingók fele részben örökhagyó hagyatékába tartoznak, mig másik fele részét közszerzeményi jogon igényelte, továbbá elismerte, hogy a leltárba felvett ingatlanságok az 1980. SZ. tjkvben foglalt egyik ház felének kivételével mind örökhagyót illették, s ennek folytán azt kérte kimondatni, hogy az általa elismert ingó hagyaték felére s örökhagyó hagyatéki ingatlanaira állapittassék meg felperesek törvényes öröklési joga oly módon, hogy ezen vagyonokat terheli a leltárba felvett 75 frt teher, s ezen vagyonok holtig tartó özvegyi haszonélvezeti jogon az ő, az alperes birtoklása alatt meghagyatnak. Tekintve azonban azt, hogy szemben Bordács Balázs tanú azon vallomásával, miként a B. a. leltárba azon ingóságok, melyeket a leltározás alkalmával alperes hozományának mondott, felvéve sem lettek, alperes által nem lett perrendszerüleg bizonyítva sem az, hogy a leltári ingóságok között alperesnek miféle hozományi vagyonai volnának, vagy hogy azok egy részét saját külön vagyonából szerezte volna, sem az, hogy mint a leltár 136. tétele alatti tehén, a hozományi tehénnek szaporusága lenne. Mi pedig annál inkább bizonyítandó lett volna, mert Bódi István és Biró Mihályné, részben pedig Pap Mária és Pap Bálint tanuk állították, hogy örökhagyó az alperesseli egybekelés előtt nemcsak ingóságokkal birt, hanem 14 kat. hold földje, háza és szőlője is volt, a mely vagyon értéke jóval túlhaladja az alperes tanúi által igazolt 160 frtnyi és egy tehénből álló hozomány értékét és a mely ezen hozományi érték a házasság alatt szerzett jelentékeny közös ingatlanokban meg is van. Minélfogva ezen leltárbeli ingóságokat más bizonyíték hiányában másnak, mint a házasság tartama alatt szerzettnek tekinteni nem lehet. És minthogy joggyakorlatunk szerint a férj főszerzőnek tekintetik : ezen leltárbeli ingóságokat az örökhagyó férj hagyatékába tartozónak lehetett kimondani s alperesnek azokra felperesek által is elismert közszerzeményi jogát megállapítani és ilykép alperesnek erre vonatkozólag előadott tulajdoni igényét elutasítani.