Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

133 -bemutatáskor és óvatolás befejeztéig sem az intézményeze'.t, sem a kibocsájtó a fizetés végett bemutató kir. közjegyzőt, a ki ez esetben a felperes váltóbirtokos személyesitöje volt, a fizetésével meg nem kínálták. Ennek törvényes folyományául tekintendő tehát, miután nemcsak elfogadó, hanem kibocsájtó és forgatók ellen érvényesiti felperes keresetét, illetve viszkeresetét, az a körülmény, hogy az óvás a vt. 41., 43. és 44. §§-aira való figyelemmel felveendő volt, a mint az a 102. §• szellemében eszközölve is lett. Ezért a vt. 50. §-a értelmében a váltótőke és kamatai, óvás•dij és I/3% váltódij valamennyi váltókötelezett, még az elfogadó ellen is megítélendő volt és pedig annál inkább, mert fentiek szerint a váltótőkének a vt. 40. §-a joghatálya mellett való letételének helye nincs, hanem ha a váltóbirtokos már a megtörtént óvás után megkináltatván a váltótőkével, — tehát ekkor már a felszaporodott óvási és váltódijbeli költségekre való figyelemmel a követelésnek egy részével — annak átvételét megtagadja, akkor nem a 40. §. szerint teendő le a tartozás, hanem jogosítva lett volna az illető alperes a tartozást felperes javára leendő kiutalványozás végett letenni, ezt azonban nem cselekedvén, a felperes javára való kiutalás meg nem történhetett és mivel felperes igy követelése egy részéhez sem jutott, ez által a keresetre okot szolgáltattak alperesek s ezért a váltóeljárás 2. §-ára való figyelemmel marasztalandók voltak. Minthogy ezek szerint a letéteményezés a vt. 40. §-a értelmében történtnek nem tekinthető és abból a letett összegből felperes mit sem kapott kezéhez, ezen letéteménynek a felperesi követelésbe betudását a kir. törvényszék ki nem mondhatta. A temesvári kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét azzal a kiigazítással, hogy a kereseti váltó, minthogy azon az intézményezett lakóhelyétől különböző fizetési hely nincs megjelölve, a vt. 24. §-a értelmében nem képez telepitett váltót, helybenhagyja. Indokok: Helyes ugyan alpereseknek az az érvelése, hogy a vt. 102. és 41. §-ának rendelkezéseiből kitűnő jogszabálynál fogva a váltótulajdonos a váltót lejáratkor fizetés végett, még pedig saját költségén az elfogadónak bemutatni tartozik s az óvás