Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

338 részére ennek férjhez menetelekor az árvatárban levő 400 frthoz még 600 irtot ad. Az ígéret azonban törvényes joggyakorlatunknál fogva az igérettevöre nézve csak akkor válik kötelezővé, ha az által, kinek az javára történt, szabályszerűen elfogadtatik, máskülönben mint puszta igéret, jogok és kötelezettségek megállapítására nem alkalmas, felperes pedig az igéret tételénél jelen sem volt, s annak megtörténtét, saját előadása szerint, csak az akkori vőlegényétől s jelenlegi férjétől tudta meg ; azt tehát a felperesnövel szemben el nem fogadta, s el nem fogadhatta ; következéskép a kereset alapjává tett igéret, még ha valósággal megtörtént volna is, miután annak törvényszerű elfogadása s önkéntes teljesítése be nem következett, a peres felek közt olyan jogügyletet nem létesített, melyből a felperes követelési jogot formálhatna ; miért is az igéret megtörténtére nézve ajánlott és elfogadott főeskü alkalmazásának szüksége fen nem forog. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben, indokolása alapján és még azért is, mert valamely jogügylet megkötésénél az abban részt nem vett harmadik személyek javára is lehet jogokat kikötni, és minthogy felperesnek a per alapját képező kötelező ígérethez való hozzájárulását, illetve az igéret elfogadását a jelen kereset is nyilvánvalóvá teszi, a kereset az igéret el nem fogadása indokából annál kevésbé volt elutasítható, mert alperes a keresetnek az igéret elfogadására vonatkozó kitételét nem tagadta és ez alapon kifogással nem élt. * * * = A fenti elvet 3755/89. sz. a. is kimondotta a Curia. 107. Bizonyítékok mérlegelése a vádlott tagadásával szemben. — Lopás. (1893 április 6. 1639. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: K. I. vádlottat vétkesnek mondja ki a Btk. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minő-