Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

337 1868. évi LIV. tcz. 64. §-a értelmében már azért is elutasítandó, mivel a jogalapot és tényeket, melyekből követelését származtatja, elő nem adja, a mennyiben örökbe fogadást nem igazol, nem volt figyelembe vehető, mivel felperes nem ezen czimen indította keresetét, hanem a fentebb előadottak szerint, azt alperes kötelező ígéretére alapítja, ez irányban pedig az 1868. évi LIV. tcz. 64. §-ának teljesen eleget tett. Miután pedig felperes keresetét egyedül alperes kötelező ígéretére alapítja, a döntő körülmény e perben az volt, vajon ezen igérettétel tényleg megtörtént-e; mivel felperesnek alperes házánál 13 évig tartott időzését alperes maga is beismeri, a mennyiben az ez irányban kinált esküt sem el nem fogadja, sem vissza nem kínálja, a döntő körülményre vonatkozólag azonban alperes tagadásával szemben felperes bizonyítékul esküt kinál, melyet alperes elfogadván, azt neki odaítélni s öt ezen eskütől feltételezetten marasztalni kellett. A kiházasitást illetőleg, felperes maga is beismeri, hogy ezen czimen alperestől 100 frtnyi értéket kapott. Miután pedig ezen 100 frt értékű kiházasitás, még azon esetben is, ha valónak vétetik, hogy alperes felperesnek tisztességes kiházasitást igért, a bíróság által felperes társadalmi állásához illőnek s teljesen megfelelőnek találtatott: a szakértők meghallgatása és az ez iránybani eskü mellőzendő és felperes keresetének e czimen követelt részével elutasítandó volt. (1891. évi május hó 20. 11697. szám alatt.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét felebbezett abban a részében, mely szerint a felperes keresetének 600 frt tőke és jár, iránti részkeresetével csak az alperes főesküjétöl feltételezetten utasíttatott el, megváltoztatja, felperest keresetének eme részével is feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperes keresetét határozottan alperes ígéretére alapítja, s keresetében azt adja elő, hogy alperes, kinél ő 13 éven át mint fogadott gyermek tartózkodott, és kinek házából férjhez is ment, 1890. évben abban az alkalommal, midőn tőle K. Márton, felperesnek akkori vőlegénye s jelenlegi férje felperes kezét megkérte és a leendő hozományt szóba hozta, kijelentette és kötelező Ígéretet tett arra nézve, hogy ő (t. i. alperes), felperes Döntvénytár uj folyam. XXXV. 22