Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

524 Indokok: Annak eldöntése, vajon az alperes jogtalanul tartja e birtokában a szolnoki 3766. sz. tjkvben ^ + 978. hrsz. a. felvett ingatlant, s jogosítva van-e a felperes hitközség, mint az érintett ingatlan tulajdonosa annak a maga birtokába való átengedését követelni ? attól függ, hogy az alperest, mint a szolnoki anyakönyvi kerület anyakönyvvezetőjét megilleti-e a kérdéses ingatlanon épült házban a lakás akkor is, a midőn a szolnoki izr. hitközség rabbija megszűnt lenni. Minthogy pedig az izraelita hitközségek, illetve izraelita anyakönyvi kerületek és rabbijaik, illetve anyakönyvvezetöik közt, ezeknek megállapított illetményei iránt (melyekhez a tiszti lakás is tartozik) fenforgó vitás kérdések eldöntése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik s a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium, mint illetékes legfőbb közigazgatási hatóság 1890 nov. 5 én 49266. sz. alatt kelt rendeletével Mmondotta, hogy az alperestől, mint a szolnoki anyakönyvi kivonat anyakönyvvezetőjétől, habár a szolnoki izraelita hitközségnél viselt rabbi minősége megszűnt is, az általa birt lakásnak elhagyása nem követelhető, hacsak más alkalmas lakás rendelkezésére nem bocsáttatik, hogy pedig ez megtörtént volna, azt felperes nem is állította, ennélfogva igazolva levén, hogy az alperes jogosan tartja a kereseti ingatlant birtokában, a felperest keresetével elutasítani kellett. (1892 jan. 4. 27331. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítélete indokolásánál fogva annál inkább helybenhagyaúk, mert a jelen per tárgyát nem magánjogi birtokviszony, hanem egyházi czélokra. rendelt lakás használata képezi. * # * = Hasonlóan határozott a kir. Curia Dtár r. f. III. 314. sz. alatt közölt határozatában. — Dtár u. f. IV. 97. sz. a. közölt határozat szerint a ref. egyházközegek hátralékos fizetésének megítélésére a kir. bíróságok illetékesek. Nézetünk szerint a kir. Curia jelen határozatában kimondott elvnek helyességéhez aggály fér. Részünkről azon véleményen vagyunk, hogy kétség esetében a bíróságnak mindig meg kellene állapítania hatáskörét és csak akkor volna szabad azt a közigazgatási hatósághoz utasítania, ha tételes törvény ezt világosan