Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

309 felszerelvényeit 1888. évi szeptember 21-töl kezdödöleg tiz évre felperes intézetnél biztosította és hogy ezen szerződést 1890. évi szeptember 21-től kezdődő hatálylyal egyoldalulag felbontotta, kéri azonban felperest keresetével a kereskedelmi törvény 505. §. 3-ik pontja alapján elutasítani. A kereskedelmi törvény 486. §. második bekezdése szerint azon esetben, ha a biztosítási szerződés megszűntét a biztosított okozta, a biztositónak kártérítéssel tartozik, ennélfogva felperesnek alperes elleni kártérítési jogát a kereseti ügyletre nézve megállapítani és alperest a mennyiségileg és valódiságilag nem kifogásolt kereseti kár megfizetésére annál is inkább marasztalni kellett, mert jelen esetben a bizt. szerződés a kereskedelmi törvény 485. §. 4. pontja alatt érintett oknál fogva vesztette hatályát s felperest a szóban forgó kártérítési jog a 486. §. második bekezdése alapján kétségen kivül megilleti és ezen mitsem változtat az alperes által vitatott téves érvelés, mivel jelen esetben nem az alperesi, hanem a felperesileg hivatkozott §. alkalmazásának esete állott be. A temesvári kir. ítélő tábla ítélt: A kir. itélő tábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes maga beismerte, hogy a közte és felperes biztosító-társulat között 1888. évi szeptember 21-től 1898. évi szeptember 21-ig terjedő 10 évre kötött biztosítási szerződés 1890. évi szeptember 21 én azért vesztette hatályát, mert a visszatérő időszakban kötelezett díjrészletet meg nem fizette ; felperes nek tehát kártérítéshez a keresk. törv. 468. §. második kikezdése értelmében nyilván joga van ugyan, keresetével mindazonáltal el volt utasítandó, mert a ktresetbe vett összeg a szerződés megszűntéből származó kárnak nem tekinthető. Felperes ugyanis kár czimén azon 20%-nyi összegben kéri megítéltetni, melyet alperesnek a biztosítás után a szerződésnek 10 évig történt megkötésére való tekintettel engedélyezett. Minthogy azonban a szerződő feleknek jogukban állott a biztosítási dijat a társulati táblázatbán foglalt díjtételektől eltérő összegben megállapítani, a szerződési megállapodással szemben a két összeg közötti különbség — tekintet nélkül azokra az indokokra, melyek a biztositó-társula tot a díjtáblázattól eltérőleg kisebb összegű biztosítási dij elfogadá-