Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

3io sára indították, — a kár fogalma alá nem vonható s alperes mint biztosított annál a jogelvnél fogva, hogy a szerződési megállapodás indokai csak akkor veendők tekintetbe s bírhatnak hatálylyal, ha magában a szerződésben feltételként vagy kikötésképen kifejezést nyertek, igy alperes a rendesen alkalmazott és a kivételesen megállapított díjtételek közti különbözet megtérítésére nem kötelezhető, hacsak kifejezetten nem vállalt kötelezettséget az iránt, hogy a kérdéses különbözetet kártérítés fejében meg fogja felperesnek fizetni abban az esetben, ha a biztosítási szerződés az ő hibájából megszűnnék, ugy de felperes nem is állította, annál kevésbé bizonyult, hogy alperes ily kötelezettséget vállalt volna. A m. kir. Curia ítélt: A kir. táblának ítélete megváltoztatik és az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsőfokú bíróságnak ítélete annak indokainál fogva, de főleg azért hagyatik helyben : mert kétségtelen lévén, hogy a felek közt létrejött két rendbeli kárbiztositási szerződés megszűntének a díjfizetés nem teljesítése által egyedül az alperes az okozója és hogy ennélfogva a keresk. törv. 486. §-ának második bekezdése értelmében alperes felperesnek — a már lejárt dijakon felül — kártérítéssel tartozik. Kérdés tárgyát csak az képezheti, hogy felperes alperestől kártéritésképen követelheti-e a kereset tárgyává tett azt a 20°/0 rabattos összeget, a melyet a 10 évre kötött mindkét biztosítási szerződésben meghatározott alapdijtételek szerint kiszámított biztosítási dijakból felperes alperes javára tényleg levonásba hozott és a mely összeg teljesen megfelel azon első két évre levont rabatt összegnek, mely alatt a biztositások tényleg hatályban fenállottak és a mely két év alatt felperes a koczkázatot tényleg viselte is ? ez a kérdés pedig igenlőleg oldandó meg ; mert a törvényből folyó ezen kártérítési kötelezettségről, ennek mérvéről, terjedelméről a biztosítási szerződésben egyáltalán mi intézkedés sem foglaltatván, arra nézve, hogy mi tekintessék kárnak, az általános szempontok az irányadók ; ezek szerint pedig felperes alperes emiitett ténye folytán annyiban mindenesetre károsodott, hogy alperestől a két évre is csak a zo°/0 levonásával kapta meg a biztosításoknak már lejárt diját, a mi abban az esetben, ha alperes nem 10 évi időtartamra köti meg az ügyletet,