Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

2 nyost perbe vonni. Másod sorban tagadásba vette alperes, hogy az A. a. szerződés bérleti szerződés lett volna, és hogy az mai napon is annak tekinthető lehessen, azt hozván fel érvül, hogy a szerződésben megadatott ugyan Kilcher Jánosnak az örököseire is átszállandó élelmezési, árusítási és szállítási jog, de nem bizonyos időre, s nem is meghatározott bér mellett, s igy a szerződés a bérleti szerződés kellékeivel nem birván, az csupán kiváltságnak tekinthető, s ehhez képest bérleti szerződés egyáltalán nem levén, annak megszűntnek való kimondását felperes sommás per utján nem is érvényesítheti, nem pediglen azért, mert ily szerződés megszüntetésének kimondása a kir. járásbíróság hatáskörén kivül esik. Végre kifogás alá vette a kereset ama részét, hogy alperes a keresetben körvonalozott helyiségeknek a leltárban feltüntetett tartozékokkal való visszabocsájtására sommás uton egyáltalán kötelezhető lenne, mert a felsorolt helyiségeket alperes legnagyobbrészt nem is birja, s a melyeket bír, nem a szerződés alapján, de a többször jelzett A. alatti kiváltságlevélnél fogva birja. A mi alperes első helyen emiitett kifogását illeti, tekintetbe vételével annak, hogy a nagyszombati fíók-rokkantház parancsnoksága csak mint a hadügyi kormány egyik végrehajtó közege jelentkezik az A. alatti szerződés megkötésénél, s igy nem önállólag a maga személyében szerződött Kilcher Jánossal, hanem szerződött felsőbb parancs folytán, mint ez a szerződésből is kitűnik, a jóváhagyási záradékból is, a mely nélkül a szerződés érvénynyel nem is birna, mire való figyelemmel meg volt állapítandó, hogy az A. a. szerződést a nagyszombati fiók-rokkantház parancsnoksága a cs. és kir. katonai kincstár képviseletében kötötte meg Kilcher Jánossal, s ennek folytán a cs. és kir. katonai kincstár kereseti jogosultsága igazolva levén, a szerződés megszüntetése iránti lépések megtételére is jogosult, annyival is inkább, mert az ügycsomóhoz csatolt G. H. I. alatti okmányokkal is igazolva lőn, hogy alperesnő kéréseivel és folyamodásaival mindig és közvetlenül a cs. és kir. hadügyminisztériumhoz fordult, ebből is kitetszőleg ö maga is elismerte a cs. és kir. katonai kincstár jogosultságát, mert máskülönben folyamodványaival a nagyszombati fiók-rokkantház parancsnokságához fordult volna.