Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

225 val, összesen tehát 25 kocsival használt fel alperes felperes földjének trágyázására ; minthogy pedig a meghallgatott szakértők véleménye szerint a bérelt birtokon termő takarmányból évenként legkevesebb 90 kocsi trágya előállítható lett volna, ennélfogva a tanuk által emiitett 25 kocsi trágya levonásával 65 kocsi trágya értékében és pedig kocsiját a szakértői vélemény alapján 1 frt 25 krral számítva, alperes feltétlenül marasztalandó volt. A tanuknak a fentebb említett 25 kocsi trágya felhasználására vonatkozó vallomása azonban csak félbizonyitéknak volt vehető azért, mert a tanuk külön-külön tényeket igazolnak s ezért a 25 kocsi trágya értékének megfizetése alól is alperes csak a neki megítélt póteskü letétele esetére volt felmenthető. Felperes a feltétlenül és feltételesen megítélt 112 frt 50 kron felüli keresetével a szakértői vélemény alapján feltétlenül elutasítandó volt azért, mert a trágya kocsijának értéke csak 1 frt 25 krra tehető, holott felperes keresetében azt 1 frt 50 krra tette. (1891 február 16. 1128. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbirósági ítéletnek felperest 81 frt 25 kr. és 31 frt 25 kron felüli keresetével feltétlenül elutasító nem neheztelt részét érintetlenül hagyván, felebbezett többi részét megváltoztatja, felperest keresetének többi részével is feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperes keresetét az alperessel kötött haszonbéri szerződésnek a marhateleltetés és trágyázásra vonatkozó feltétel állítólagos nem teljesítése által történt megszegése miatt 90 szekér trágya 135 frtnyi értékének megtérítésére irányozta. A haszonbéri szerződés eme feltételének egyéb czélzata nem levén, mint az, hogy a haszonbéres föld termőképessége a haszonbér tartama alatt fogyatkozást ne szenvedjen, felperesnek a trágyázás netáni elmulasztásából nem az elvont trágya értékéhez, hanem a haszonbéri föld termőképességének csökkenése alapján lett volna kártérítéshez kereseti joga. Minthogy azonban felperes keresetét nem erre irányozta, de erre nem is irányozhatta, mert a kérdéses földet saját beismerése szerint időközben eladta, s hogy arra nézve bármi jogot fentartott volna, maga sem állítja: annálfogva őt helytelenül indított keresetével feltétlenül el kellett utasítani s azzal még az esetben sem ért volna czélt felperes, ha alperes a Döntvénytár, uj folyam. XXXV, 15