Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

57 adásvételi szerződés alapján Rácz Pecze Julis tulajdonába ment át, mégis 1889. évi november 14-én kiállított közjegyzői okirat alapján ezen '/4 telekföldre, a mely már 14 év óta tulajdonát nem képezte, a zálogjogot 1889 november 21-én 3000 frt női hozomány erejéig 2. r. vádlott javára bekebeleztette. Tekintve, hogy a bűnügyi iratoknál 3. sz. a. fekvő és 1. r. vádlott vallomásához csatolt, 1866 május 6-án és 1883 július 31-én kiállított atyafisági egyesség és csereszerződés, valamint Molnár Ruffi tanú vallomása által beigazolást nyert, hogy 2. r. vádlottnö mint 1. r. vádlott házastársa női hozományként tényleg valóban V4 telekföldet vitt, amely 1. r. vádlott tartozásai kiegyenlítésére -fordíttatott. Tekintve, hogy a hit alatt kihallgatott Molnár Ruffi vallomása szerint ezen hozományt képezett r/4 telekföld 1889. évben, a midőn az érintett 7. n. sz. a. csatolt közjegyzői okirat kiállíttatott, 3000 frt értéket valóban képviselt és igy ezen közjegyzői okirat azon része, a mely a női hozományra vonatkozik, a valósággal nem ellenkezik ; tekintve azonban, hogy 1. r. vádlott felhasználván azon alkalmat, hogy a valódi tulajdonos Rácz Pecze Julis elmulasztotta tulajdonjogát nyilvánkönyvileg is kitüntetni, a fölvett közjegyzői okiratban egyúttal beleegyezését adta, miszerint 2. r. vádlottnö «ez idő szerint még szülei Péter János és Barna Katalin nevén álló, de őt illető örökrész jutalékára^ a 3000 frt hozomány bekebeleztessék, holott tudta, miszerint ezen ingatlan már nem tulajdona. Ennélfogva kétségtelen, hogy 1. r. vádlott ezen cselekménye által szándékosan közreműködött, miszerint jogai és jogviszonyai lényegére valótlan nyilatkozat vétessék be a közokiratba és annak alapján a nyilvánkönyvbe, miért is, minthogy ezen cselekményét nem azért követte el, hogy magának vagy másnak jogtalan hasznot szerezzen, mert nejének ellene fenálló követelése jogszerű: 1. r. vádlott a Btk. 400. § ának első bekezdése szerint minősülő okirathamisitás vétségében mint vétkes kimondandó ; tekintve, hogy több ízben, nevezetesen az 1879 márcz. 25-én felvett hagyatéki tárgyalási jkvben is a vevők tulajdonjogának bekebelezése iránti készségét kinyilvánította és igy az átíratást több