Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

9' létével helybenhagyatott s miután a kir. itélő tábla ítélete ellen ismét felebbezés jelentetett be, a kir. itélő táblának 1846 május 5-én kelt ítélete a cs. kir. legfőbb itélő-semmitőszéknek 1851. évi deczember 24-én 11288. sz. a. kelt ítélete által szintén helybenhagyatott s így bizonyítottnak veendő volt felperesnek az az állítása, hogy Szegzárd város lakosai a most említett ítéletek alapján 1852 február 26-tól 1855 május 30-ig helypénzfizetés alól mentesek voltak. Ámde ezen Ítéletek az alperesi urodalom vásárjogának elenyészését nem mondották ki és a felperest a helypénzfizetési mentességben csak abból az okból részesítették, mert az alperes uradalom ebbeli jogát hosszabb idő óta nem gyakorolta, másrészt pedig emez ítéletek joghatálya a volt soproni cs. kir. helytartóság osztályának 1855. évi márczius i-én 3945. sz. a. kelt rendeletével szemben megszűnt, a mely rendelettel a fentnevezett helytartóság mint volt főkormányhatóság által a volt szabadalmak megszüntetésével az általános helypénzfizetési kötelezettség állapíttatott meg s a helypénzszedés gyakorlatára az alperes uradalom a már előzetesen érvényesített jogából kifolyólag ismételten feljogosittatott, s minthogy e rendelet kibocsátása óta azzal ellenkező tartalmú intézkedés felperes részéről nem bizonyittatott, sőt nem is állíttatott, az most is fenállónak tekintendő, annyival inkább, mivel ezen helypénzszedési kérdésben ugy az illetékes megye hatósága, valamint a legutóbbi időben a földmivelési, ipars kereskedelemügyi m. kir. minisztérium 1881 jun. 4-én 16167szám alatt kelt rendeletével ilyen értelemben intézkedett. Ide járul még az a ténykörülmény is, hogy az ellenirathoz. 2., 3., 4., 5. a. mellékelt okiratokkal bizonyítva van, hogy a vásárjog, tehát a helypénzszedési jogosultság, már az úrbéri birtokrendezési per folyamán tárgyaltatván, felperes részéről az ellen kifogás nem emeltetett s állítólagos szabadalma szóba sem hozatott, másrészt pedig az 1874. évben befejezett úrbéri birtokrendezési per érdemében keletkezett L, II. és III. fokú bírósági határozatokban végérvényesen kimondatott, hogy a kir. kisebb haszonvételek, hová a vásárjog is tartozónak tekintendő, minden korábbi korlátozás nélkül az alperesi uradalmat illetik. Ezeknél fogva tehát s tekintettel arra, hogy felperes részéről olyan ujabbi téhyek fel nem hozattak, melyek alapján alperes a