Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

és peres felek közt ugyanezen helypénzfizetés tárgyában lefolyt pernek 1851 deczember 24-én történt befejezése után rendeltetett el és ehhez képest a felperes sérelmét képező intézkedések az idézett perben hozott itélet után következtek be, a jelen per tárgyát tehát nem az 1830. évben folyamatba tett perben hozott itélet hatályon kivül helyezése vagy fentartása, hanem ugyanazon kérdésnek a később beállott ténykörülmények folytán létrejött uj állapotban, ugy a korábbi intézkedések, mint pedig az ezek után következett változások figyelembe vételével leendő önálló eldöntése képezi. Az ügy érdemében az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni az abban felhozott indokokból és még azért, mert az I. A., I. B. és /. C. a. becsatolt okiratok a felek kérelmére szereztetvén be, a bíróság azok tartalmát, a mennyiben az jelen per tárgyával szoros összefüggésben áll, annál is inkább tekintetbe venni tartozott, minthogy 1890. évi 2666. sz. a. hozott végzésével az 1890 ápril 17-ik napján tartott tárgyalása alkalmat adott a feleknek ezen okiratok tartalma felett észrevételeiket előterjeszteni és a felek ezen okiratok ellen kifogással nem éltek, mert továbbá a soproni cs. kir. helytartótanácsi osztály idézett rendeletével a vásári helypénzszedést csak közigazgatási uton és általánosságban rendelvén el, ezzel a jog gyakorlatára vonatkozó jogosultság és kötelezettség tekintetében a magánjogi kérdést nem döntötte el, a felperes részéről szerzett korábbi jogok tehát e rendelettel annál kevésbé szüntethettek meg, minthogy a földesúr és az úrbéres birtokosok között az úrbéri tartozásokra, valamint a királyi kisebb haszonélvezetekre vonatkozó megváltások iránt létrejött korábbi megállapodások és egyezségek az 1853. évi márczius 2-án kelt úrbéri nyiltparancs és az azt követő törvények által is joghatályukban fentartattak, végre, mert az 1868. évi márczius 30-án az alperes alapítványi uradalom képviselője és felperes község közt lefolyt tárgyalásnak a vásári jog gyakorlata és az ebből folyó kötelezettségek fentartása avagy megváltása tárgyát nem képezte, az ennek XII. pontjában foglalt kijelentések tehát az erre vonatkozó jogosultságok és kötelezettségekre nézve joglemondást nem foglalnak magukban, az úrbéri rendezési perben hozott Ítéletekben ugyan-