Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

59 minőség által reá birja a kérdéses pénzösszegeknek kezeihez való lefizetésére; tekintve, hogy ennek következtében vádlott jogellenes magatartása a pénz átvétele előtt kezdődött, sőt a pénznek kezeihez átadására az elhatározó indokot vádlottnak ezen jogellenes magatartása képezte ; tekintve, hogy vádlott e magatartása a ravasz fondorlatot állapítja meg, s a károsítottak vádlottnak ezen ravasz fondorlatos magatartása által ejtettek tévedésbe, mely tévedésük képezte elhatározó indokát annak, hogy a pénzt vádlottnak átadták, s ekként károsítottak; tekintve, hogy ezen ténykörülmények nem a sikkasztás, hanem a Btk. 379. §-ban meghatározott csalásnak képezik tényezőjeit, sőt ezekkel a^csalásnak összes ismérvei megvalósítva vannak ; tekintve, hogy ezen két rendbeli csalás az okozott kárnak ötven forintot meg nem haladó voltánál fogva Btk. 380 §. szerint egy-egy vétséggé minősül; tekintve, hogy Sárközy József, mint magánfél a végtárgyalás alkalmával is kívánta vádlott megbüntetését, az időközben meghalt Mészáros József magánfélnek a vizsgálati eljárásban előterjesztett hasonló indítványa nem vonatott vissza; tekintve, hogy azon nap gyanánt, melyen a csalás a magánfelek tudomására jutott, Sárközy Józsefre vonatkozólag azon nap tekintendő, a melyen ő a vádlottat a csendőrség elé állította, Mészáros Józsefre vonatkozólag pedig azon nap, a melyen Sárközy József feljelentése nyomán bíróságilag kihallgattatott; tekintve, hogy e szerint a nevezett két magánfélnek a bűnvádi eljárás megindithatására szükségelt indítványa a Btk. 115. §-ban meghatározott három hónapon belől terjesztetett elő ; tekintve a bűnhalmazat mellett vádlottnak az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen kiemelt büntetett előéletét, mint súlyosító körülményt ; tekintve, hogy vétségek anyagi halmazata forogván fen, az elsőfokú bíróság Ítéletében a Btk. 98. §-ra való hivatkozás egészen helyes, mig ezen szakasz idézésének a kir. ítélő tábla ítéletében való mellőzése, mint a Btk. általános része VIII. fejezetében, az anyagi bűnhalmazat büntetésére vonatkozólag a szabadságvesztés-