Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

55 tagadta, hogy azok hamisak illetve másolatok, noha felperes keresetében azokat mint ilyeneket alperesnek visszaadattatni kérte. Az alperes által felhívott Goldberger S. és Sessler Adolf tanuk vallomása, ha az szabályszerűen ki is vétetett volna, az 1868. 54. tcz. 192. és 193. §§. rendelkezéseinél fogva nem vétethetnék tekintetbe, mig a főeskü általi bizonyítás azért nem volt alkalmazható, mert az részben nem döntő, részben a per adatai által egyenesen megczáfolt, részben pedig olyan körülményekre irányult, melyek a per adatai és főleg alperes habozó védelmével szemben nyilván csak a valódi tényállás elhomályositására irányulnak és olyan körülmények nem forog fen, melyeknél fogva alperesnek az okiratokkal igazolt tényekkel ellentétes állításaira az eskü általi bizonyítás elrendeltethetnék. A teljesítés helyére nézve és a perköltségre vonatkozólag a a másodbiróság Ítélete megfelelő indokolásánál fogva, és azért hagyatott helyben, mert a vonatkozó rendelkezésből okszerűen következik, hogy felperes a képeket csak akkor tartozik alperes birtokába bocsátani, midőn ez a megítélt összeget egyidejűleg kifizeti s alappal nem bir felperesnek a felebbezésben felhozott ellenkező érvelése. = A jelen határozat világosan megczáfolja azon nézetet, hogy perrendtartásunk a bizonyítékok szabad mérlegelését egyáltalában nem ismeri. A hol a fél habozó védekezése és a kínált eskü szövegének csak bizonyos értelmezés mellett, fentartással való elfogadása az eldöntést befolyásolja: ott a törvényes bizonyítás rendszere át van törve. Megnyugtatásul szolgálhat az azoknak, a kik annyira aggódnak a bizonyítékok szabad mérlegelésének behozatala miatt. A keresk. törvény alkalmazhatósága tekintetében a keresk. törvény 264. §-a, a szerződés szavainak értelmezése tekintetében pedig a keresk. törv. 266. §-a nem egyeztethetők össze azzal, a mit a kir. Curia a jelen esetben kimond. Azonban — ugy látszik — itt egyáltalában nem volt kereskedelmi vételről szó, az ügylet tehát nemcsak felperesre, de alperesre sem volt kereskedelmi ügylet és ez alapon a határozat érdemileg helyes ez irányban is.