Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

i6 fizetésképpen elfogadott és tekintetbe véve, hogy felperes e két okmány tartalmán kivül más módon nem bizonyította, hogy a fennebbi két összegen kivül alperes részére még más fizetéseket is teljesített volna, holott ez okiratok tartalma e részben az előadottak szerint valótlannak bizonyulván, a bizonyítás terhe már felperest illette ; mindezeknél fogva alperes az érintett két összeg, vagyis összesen 23,552 frank és ennek járulékaiban feltétlenül marasztalandó volt, minthogy ezen összeg megtartásához alperesnek a helyes jogalap hiányzik. Ellenben felperest az ezúttal megítélt összeget meghaladó keresetével elutasítani kellett, mert az előadottak szerint bizonyítva lévén, hogy felperes a 70,000 frankot nem fizette ki s igy az A. a. szerződés részéről teljesítve nem lévén, annak az ellenfél részéről való teljesítését sincs joga követelni, miből folyólag a peres felek által vitatott annak a kérdésnek megbirálása, hogy vajon alperes a folyamatban volt örökösödési pert minő okból és mily beismerés mellett tette le, feleslegessé vált. * * MT 000,0^.?^ y$Q/m s= Diiir u. f. XIV. 7. lapon kimondta a Curia, hogy a belföldi bíróság külföldi törvényeket csak annyiban vehet figyelembe, a mennyiben a perben felhasznált okmányok hitelére és a kiállítás helyi kellékeire vonatkoznak. Dtár u. f. XIX. 38. és XXVII. 94. sz. a. is kimondatott, hogy a közjegyzői okirat csak a közjegyző előtt történtekre nézve bír teljes bizonyító erővel. Mindezen határozat nem foglalkozik azon kérdéssel, hogy jogositva van-e a szerződő fél a közjegyző előtt történt tény valótlan vagy színlelt voltát bizonyítani. 2. Kellékhiányban szenved a váltó, ha a lejárat akként van meghatározva: «bis den 9-ten September a. c.» (1892 ápril 22. 1006. sz. a.) A pozsonyi kir. törvényszék: Az 1890. évi szept. hó 11-én 10058. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett.