Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)
11 hogy a Manillou-féle hagyaték kiperlésére szükséges és igért 70,000 frankot alperesnek le nem számlálta s abból csakis 11,552 franknak, azon összegnek átvételét, a melynek megfizetésére az első bíróság őt feltétlenül elmarasztalta, ismeri el és állítja, hogy felperes az igért 70,000 frankot a pervitel költségének fedezhetése czéljából alperesnek le nem fizetvén, ez volt annak oka, hogy a pert abban hagynia kellett, felperest tekinti tehát szerződésszegőnek. Alperesnek erre vonatkozó érvelései azonban alaptalanok, minthogy a bukaresti ilfovi törvényszéknek 1888 márcz. 10-én 441. sz. a. kelt határozata szerint alperes az általa és érdektársai nevében, a Luca Constantin és érdektársai ellen, azon törvényszéknél indított perben kijelölt ügyvédje Porumbár Mihály által a keresettől nemcsak hogy elállott, hanem elismerte, hogy az általa igénybe vett Ecaterina Manilló Cardini-féle hagyaték azon perbeli alpereseket Horsztman Zimát, Tomosew Ecaterinát, Maresch Carolinát és Popovici Máriát, mint az elhalálozott Luca Constantin örököseit illeti és kinyilvánította, hogy azon hagyaték birtoka és tulajdona ugyanokét illeti. Alperesnek az illetékes törvényszék előtt tett ezen nyilatkozata okszerű következtetést enged arra is, hogy alperes ellenfeleivel a kérdéses perben kibékült, a hagyatékhoz való jogáról lemondott, anélkül azonban, hogy az A. a. szerződésben elvállalt ama kötelezettségének eleget tett volna, hogy a pernek kibékítése esetére felperes részére a «Fratescu» jószágnak haszonbérét a felperes és alperes között megállapított feltételekhez képest az ellenfélnél is biztosítsa, holott alperes az A. szerződésben arra is kötelezte magát, hogy azon esetre, ha a per folyamán ellenfelével a Manillo-féle örökség iránt kibékülne, azon egyezséget csak azon feltétel alatt fogja megkötni, hogy a közte és felperes közt a «Fratescu» nevü jószág haszonbére tárgyában kötött szerződést az is magára nézve kötelezőnek ismerje. Alperesnek erre vonatkozó mulasztása tehát szintén szerződésszegést képez részéről. A fenebbiek szerint tehát alperesnek az az állítása, hogy ő a pert abban hagyni volt kénytelen a miatt, mivel felperes az igért 70,000 frankot neki le nem fizette, nem áll, ellenkezőleg be-