Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

242 ugyan volt, s ugyanazon zsebébe helyezte volt jó dohánynyal megtöltött fekete cseréppipáját is: kétségtelenné teszik azt, hogy sértettől pénze, tárczája és pipája erőszakkal vétetett el : tekintve, hogy sértett megraboltatását akként adja elő, hogy a tettes őt a mellék szük utczába ugy belökte, hogy kalapja is leesett fejéről s azután hátulról a földre rántotta, mellére térdelt, fojtogatni kezdte, elővett és a helyszínén el is hagyott zsebkendőjével száját betömni akarta, s e közben sértett kabátjának a belső zsebét leszakítva vette el abból a 25 frttal terhelt tárczát s a kurtaszáru rézkupakos fekete cseréppipát s azokkal elfutott; tekintve, hogy sértett ezen előadása támogattatik a fentebbi ténykörülményekkel, s hogy e szerint a tettes egyenesen a sértett személyét, testét támadta meg, s erőszakosan lenyűgözvén annak minden ellenálló erejét, azt egészen hatalmába kerítette, s ekként tulajdonította el tőle a pénztárczát és a pipát, a mely cselekmény a rablás bűntettének minden ismérvét kimeríti; tekintve, hogy a sértett már a korcsmából az utczára kimenetelekor csakhamar észrevette vádlottat utána sompolyogni, midőn pedig őt megtámadta, a kezéből a tamburát a földre ledobva, ennek zöngése folytán már határozottan felismerte tettes személyében azt, a ki neki a korcsmában tamburázott, s a tett után csakhamar hozzáment Bende János tanú, valamint mindjárt Horváth János korcsmáros tanú előtt is ugy későbben, de még az éj folyamán a rendőrbiztos előtt, nemkülönben a vizsgálat rendjén és a végtárgyaláson is teljes határozottsággal vádlottat nyilvánította megrablójául; tekintve, hogy a rablásra nézve tagadásban levő vádlott a végtárgyaláson is beismerte, hogy a korcsmában sértettnél jelentékenyebb pénzösszeget látott; tekintve, hogy Horváth János korcsmáros tanúvallomása szerint a korcsmából sértettnél 8—10 perczczel előbb távozott vádlott, nem a merre később sértett, hanem más irányba indult ugyan meg, de az utczán még megállott és a korcsma felé visszatekintgetett; tekintve, hogy a tett után vádlott ruházata és a tambura is sárosnak találtatott, s e részben vádlott majd azt adta elő, hogy a tambura azért sározódott be, mert azt bot gyanánt támaszkodásra haszálta, majd, hogy az esőzéstől sikos uton elcsúszott ;