Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

224 1877 márcz. 14.-én bekövetkezett elhalálozásakor, ennek jogutódai részére megfizetni tartozott volna. Minthogy azonban P. M. e kötelezettségének eleget nem tett: és minthogy felperes néhai R. E. után kizárólagos jogutódi minőségét, mit különben alperesek sem vontak kétségbe, a keresethez C, E. és F., alpereseknek pedig P. M. után kizárólagos örökösi minőségét, mi szintén nem kifogásoltatott, ugyancsak a keresethez G. alatt mellékelt okiratokkal kimutatta : részére, alperesek mint néhai P. M. örökösei, az ettől rájuk szállott ingatlanok erejéig, az 5000 frt tőke s ennek 1890 június 15 tői járó 6% kamatának megfizetésére az elsőbiróságok által annál inkább helyesen köteleztettek; mert sem az A. alatti okirat alaki hiányára, sem annak érvénytelenségére nézve az itélt dolog beálltára alapított kifogásuk tekintetbe vehető nem volt. Ugyanis: az 1874: XXXV. tcz. 54. §. aj és b) pontjai szerint csakis a házas felek közti vagyoni viszonyokat szabályozó s azok között létrejött terhes szerződéseket tárgyazó, valamint ajándékozási jogügylet érvényességéhez kívántatott közjegyzői okirat. A hivatolt A. a. okirat azonban, mint ezt alperesek is beismerik, de az okirat keltének a P. M. és R. E. között fenállott házasság megkötésének a B. a. anyakönyvi kivonattal bizonyított idejével való egybevetéséből is bizonyos, nem házastársak, hanem jegyesek között létrejött jogügyletet foglal magában; erre tehát az idézett törvényszakasz, mely mint kivételes törvény, szoros magyarázatu, nem alkalmazható. De hogy a jegyesek között létrejött jogügyletek érvényességéhez az 1874: XXXV. tcz. 54. §-ának hatályban léte alatt közjegyzői okirat nem kívántatott, világosan kitűnik abból is, hogy ezt csak a később keletkezett 1886: VII. tcz. 22. §. a) és b) pontja állapította meg, mely törvényhozási intézkedésre pedig, ha e megszoritás már az addig fenállott törvényben bent foglaltatnék, éppen semmi szükség sem lett volna. Igaz, hogy a fenállott m. kir. Curia mint legfőbb itélőszéknek 1878 január 15-én 12925/1877. szám alatt kelt végzésével, az A. alatti házassági szerződés, mint érvénytelen jogügyletet tartalmazó, nyilvánkönyvi bejegyzésre alkalmatlannak találtatott, a perenkivüli eljárásban keletkezett birói határozatok, illetőleg birói