Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

n6 ismérveit állapítja meg, miért is ezen vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A könnyű testi sértés vétsége pedig csak magáninditványra lévén büntethető, ez irányban a sértett által panasz nem emeltetett, tehát a további eljárás nem folytatható. i. r. vádlott, M. I. panaszoltatott továbbá, hogy [. I.-né és S. A. tanukat felkeresvén, arra birni törekedett, hogy a való tények elhallgatásával ne valljanak ellene terhelöleg, azaz, hogy kihallgatásuk alkalmával hamis tanúságot tegyenek. Vádlott tagadja, hogy a nevezett tanukat felkereste, s hogy őket hamis tanuzásra reá birni törekedett volna. Vádlott ezen tagadásával szemben azonban kétségtelenül beigazoltatott J. L-né esküvel megerősített vallomása által, hogy őt a vádlott a kórházban felkeresvén, könyörgött neki, miszerint tekintse fiatal korát s jövőjét s ne mondja meg, a mit jelen ügyben látott, ha kihallgatásra kerül a dolog. Egyszersmind ígéretet tett neki, hogy viszont majd fog segíteni, s hogy a mit kiván, meg lesz térítve. S. A.-nak esküvel megerősített vallomása által beigazoltatott továbbá, hogy őt M. azon éjjelt követő reggelen, midőn H.-t bántalmazta, 6 órakor felkeresvén, annak előrebocsátásával, hogy H. meghalt, könyörgött neki, ha kihallgatásra kerül a dolog, csak azt mondja, hogy nem látott semmit, van 400 frtja, ezt szívesen fogja reszkírozni. Midőn pedig S. A. a vizsgálóbíró által először kihallgattatott, M. ismét könyörgött neki, hogy a való elhallgatása mellett legyen segítségére, egyszersmind jutalom gyanánt 2 frtot is adott neki, mely összeget S. A. később a vizsgáló bírónak átadott, s ez mint bűnjel, elnöki letétbe vétetett. S. A. tanú megerősíti előbbi tanúvallomását, a mennyiben hit alatt vallja, hogy M. I. tényleg felkereste S. A.-t a jelzett reggelen, s összetett kézzel könyörgött neki, hogy ha idézést kap, ne valljon ellene s ne tegye őt szerencsétlenné, továbbá, hogy vádlott, midőn később vele találkozott, férjére czélozva, hálálkodva beszélte el, hogy nagyon örül, hogy az Isten adott neki egy embert, s hogy van 400 frtja, ezt mind reszkírozni fogja. Ugyancsak ezen körülményt erósiti meg S. M. tanú hit alatt tett vallomása is, mely szerint őt M. az eset után harmadnapon felkeresvén, oda nyilatkozott, hogy a gazdaasszony (J. I.-né) meg-