Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

H7 szökött s bárcsak a Dunába menne, mert még valami bolondot találna mondani. Ezek szerint kétségtelenül beigazoltatván, hogy vádlott M. I. a jelen ügyben tanukként szereplő J. I.-nét és S. A.-t hamis tanuságtételre birni törekedett, minthogy ezen cselekménye a Btk. 222. §-ának i. bekezdésébe ütköző hamis tanuzásra való csábítás bűntettének ismérveit állapítja meg, őt e miatt bűnösnek kellett kimondani. i. r. vádlott M. I. bűnössége megállapittatván, őt a fent meghatározott s arányosnak mutatkozó összbüntetéssel sújtani kellett. A büntetés kimérésénél súlyosító körülmény gyanánt vétetett a fenforgó halmazat, hogy H. irányában számos testi sértést okozott, hogy tettét mint rendőr követte el, enyhítőül pedig vádlott fiatal kora, büntetlen előélete, hogy a sértéseket részben a teljesített terhes rendőri szolgálat fáradalmai után szeszes italoktól felhevült állapotban, részben azon téves hitből kifolyólag, hogy H. a jelzett alkalommal őt tettetése által akarta félrevezetni, követte el; a hamis tanuzásra csábítás tekintetében pedig a H. bántalmazását illetőleg cselekménye mérvét s horderejét nem ismervén, azon hitben lévén, hogy H.-nak megölése miatt fog felelősségre vonatni, az ezzel járó súlyos büntetéstőli félelem behatása alatt önmagát menteni igyekezett. E szerint az enyhítő körülmények nyomatékosak s a súlyosítónál nagyobb számban lévén, a 91. §. alkalmazása indokolt. (1891. évi február 7. 4472. szám alatt.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék által első rendű vádlott mellett enyhítőnek felhozott fiatal kor, a vádlottnak 26 éves korát tekintve, el nem fogadható, de nem fogadható el az az enyhítő körülmény sem, hogy vádlott abból a téves hitből kifolyólag ragadtatta magát a bántalmazásra, hogy sértett őt tettetés által akarja félrevezetni, mert a tanuk vallomásaiból megállapítható, hogy vádlott az iránt, hogy sértett nem tetteti magát, kétségben nem lehetett. Ezeknek az enyhítő körülményeknek elestével és mert az elsőbiróság által felhozott súlyosító körülmények, a melyekhez még az a vad kegyetlenség is járul, melyet vádlott a bántalmazás elkövetésénél tanúsított, különben is vádlott cse-