Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

II4 házból S. F., B. B. és F. S. kijővén, s az előbb nevezettek után futottak, s H. F.-et az óriás-utcza bejáratánál elérve, S. F. a H. Fkezében még mindig nyitva levő kést elvette, sőt háromszor arczul ütötte, minek folytán H. az utcza kövezetére oldalt elesett, ezen helyzetében őt S. F. itt lábával kétszer farba rúgta. H. a kapott rúgás után rögtön felkelt és sietve gyors léptekkel tovább haladt. E közben i. r. vádlott M. I. rendőr, kit J. L-né segítségül hivott az utcza alsó végéről, H.-val szembejött, az összetalálkozásnál kérdőre vonta H.-t és S. L. tanú vallomása szerint ekkor sem bántalmazta, hanem H., miután kijelenté, hogy magyarul nem tud, s a Práter-utczában lakik, megfordult s e közben a kövezetre esett. Innen azonban rögtön felkelvén, futni kezdett, s miután az utcza egyik oldaláról a másikra átjutni törekedett, a járda szélénél a kövezeten hasra esett. M. I. utána menvén, kardját kirántotta s azzal H. hátát és nyakát össze-vissza verte, majd pedig öt hanyatt fordítván, hajába kapaszkodott, s ennélfogva fejét a kövezethez verte. Miután H. ezen bántalmaztatása közben mit sem szólott, sőt azután sem kelt fel, őt egy kézi kocsin a kapitánysághoz beszállították, hol még azon éjjel az eset után pár óra múlva meghalt. H. hullája felbonczoltatván, azon a bonczjegyzökönyv szerint számos sértések találtattak, melyeket ugyan az orvosszakértői vélemény szerint a beállott halállal összefüggésbe hozni nem lehet, mert H. halálát a járdán való elesése folytán beállott agyburoki véres gutaütés okozta, de azok H. életben maradása esetén részben 8 napon belől, részben 8 napon felül s végül csekély részben 20 napon felüli gyógytartamuak lettek volna. Ezen tényállás alapján i. r. vádlott M. I. ellen panaszoltatott, hogy a fenti cselekménye által a Btk. 301. §. szerinti súlyos testi sértés bűntettét, 2. r. vádlott S. F. ellen pedig, hogy szintén a 301. §. szerinti súlyos testi sértés vétségét követte el. I. r. vádlott M. I. tagadja ugyan, hogy H.-t tettleg bántalmazta, de tagadása ellenében J. L-né, S. A. és P. R. tanuknak esküvel megerősített vallomása által beigazoltatott, még pedig a két előbbi szerint, hogy midőn H. a járdán hasra esett, őt M. kivont kardjával végig verte, reá mintegy 30—40 ütést mért.