Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

azért nem tehet, mert nem is állítja, hogy az áruk kézhez vétele alkalmává! az árfelszámitást kifogásolta, vagy hogy felperes az áruk értékét akkor az A. alatti felszámítástól eltérőleg vagy nem a szokásos áraknak megfelelöleg állapította meg, de nem állítja azt sem, hogy a felszámított vételár a felperesnél szokásos áraktól egyáltalán különböző volna ; továbbá mert a kereskedőnél a vételár külön megemlítése nélkül eszközölt megrendelésnél a vonatkozó árukra nézve a megrendelés idejében szokásos árak a megrendelő által feltétlenül elfogadottnak s a megrendelés a szokásos árban tettnek tartandó. Ily körülmények között felek a vételárra megegyezőknek lévén tekintendők, alperes a minőség és mennyiség tekintetében kifejezetten nem kifogásolt kereseti áru felszámított egész vételárának megfizetésére kötelezendő lenne. Ennek daczára a kereseti követelés keresetileg kitett összegének megállapítása mellett azon összegből alperes csak 450/o-nak fizetésére volt kötelezhető, mivel felperes beismerte, hogy kereseti követelése még abból az időből származik, mikor alperes ellen a kényszeregyezség folytán megszüntetett csődeljárás folyamatba téve nem volt s így a kényszeregyezség joghatálya, a melynek folytán alperes tartozása 45%-át meghaladó részének fizetése alul felszabadult, a csődtörvény 224. §-a értelmében ezen követelésre is kiterjed. A m. kir. Curia: A másodbiróság neheztelt ítélete egyebekben helybenhagyatik, ellenben az a rendelkezése, mely szerint alperes a marasztalási összegeknek fizetésére végrehajtás terhével köteleztetett, mellőztetik s e helyett alperes a marasztalási összegeknek 8 nap alatt leendő fizetésére a csődtörvény 226. § ában foglalt jogkövetkezmény mellett köteleztetik. Indokok: A másodbiróságnak ítélete a követelés megállapítására, ugy alperesnek a kényszeregyezségben elfogadott hányaerejéig való marasztalására a benne felhozott indokok alapján hagyatott helyben. A végrehajtás terhével való marasztalás azonban mellőzendő volt, mert a kényszeregyezségnek a be nem jelentett követelésre is kiterjedő hatályánál fogva a csődtörvény 226. §. első tétele értelmében abban az esetben, ha a közadós az egyezségileg elvállalt