Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

74 virradóra azon helyen találtatott halva, a melyet Sallai János vádlo.t az őrmester által eszközölt kihallgatása alkalmával, Széki István pedig a vizsgálóbíró előtt tett vallomásában, az ölés véghezvitelének helyéül jelöltek meg ; kétségtelennek bizonyult az is, a mi mindkét vádlott vallomásából egyaránt kitűnt, s a mit az orvosi látlelet is vitán kivül helyez, hogy Gáspár János a fejére intézett több súlyos ütés következtében halt meg ; kétségtelen végre, hogy Sallai János az őrmester általi kihallgatásakor, Széki István pedig a vizsgálóbíró előtti, valamint a végtárgyaláson tett vallomásában ezen ténykörülményeket egyezően adják elő, s e szerint ezen adatok a nevezett vádlottak vallomásaikkal, valamint az ezen vallomásokkal teljesen egyező «tárgyi bizonyítékokkal* is támogattatván ; ezen körülmények összevetéséből nagy nyomatékot nyer azon felfogás, hogy a vádbeli cselekmény elkövetésénél Sallai János vádlott jelen volt és hogy bíróságon kivüli vallomásának az akkor és ott történtekre vonatkozó azon foglalatja, mely szerint Gáspár János megölésénél ö is közreműködött, a valóságnak megfelel. Nem csupán azért fogadtatott el tehát Sallai Jánosnak habár később visszavont vallomása bűnösségének bizonyítékául, mert visszavonásának helyes indokát adni nem volt képes, illetőleg mert beismerésének indokául felhozott azon állítása, hogy az a csendőrök által kínzásokkal csikartatott ki tőle, egyenesen valótlannak bizonyult, hanem ezen felül főleg azért, mert visszavont vallomásának tartalma a kiemelt adatok és Széki egyenes vallomásával is támogattatik és mert ezen megfejtést elejtve — semmiféle észszerű alap nem képzelhető annak támogatására : hogy miért vallotta volna magát a legsúlyosabb bűntett elkövetőjévé a csendőrök előtt, holott tudta, hogy erre a bűntett rendkívüli súlyosságának megfelelő büntetést rendel a törvény. De nem találhatna észszerű magyarázatot azon tény sem, hogy Széki István, a mennyiben saját közreműködését is beismeri, a mennyiben tehát önönmagát is bűnösnek vallja, miért tett volna a vizsgálóbíró előtt és a végtárgyaláson is ily vallomást ; s tartotta volna azt fen Sallai János bűntársával való szembesitt-Jtésekor is, ha mint bűntársa a véres merényletnek, annak mikénti foganatosítása előzetes megbeszélésé-