Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

57 e vádlott arczát nem látván, ugyanöt csak alakjáról és öltözetéről — habár határozottan — felismerik; minthogy a fennebbiekben felhozott körülményeknél fogva a kir. itélö tábla által felhozott két főadattal a vádlottak tettességére nézve a megkívánt meggyőző bizonyíték helyreállítottnak nem vehető ; minthogy a fenforgó kételyeket a másodsorban felhozott körülmények el nem oszlatják és az adatokat ki nem egészítik és pfdig azért nem, mert a Kovács Imre és neje tanuk vallomásából merített gyanuokra t. i. a május 17-ki délelőtti találkozásra nézve ezen tanuk azt adják elő, hogy ők május 17 délelőtt Sóvágó Jánost és nejét Sóvágó szekerén felismerték és azokon kívül még egy általuk nem ismert egyént a székeren láttak, azonban a két férfiegyénen kívül egy harmadik egyént nem láttak, tehát a harmadik tettesnek holléte iránt abban az időben adat nincsen, de különben is sem a nevezett tanuk sem más tanuk nem bizonyítják, hogy az említett egyének akkor tényleg Büd-Szt.Mihály felé mentek légyen, valamint felderítetlenül maradt az is, hogy a tettesekkel ezen alkalommal Sóvágó Jánosné is együtt volt, holott a tett elkövetésekor jelen voltak, a három férfi egyénen kivül asszonyt egyáltalán nem láttak ; minthogy továbbá a vádlottaknak a május 17-én esti időben hol tartózkodására nézve habár nem mindenben összehangzó és teljes bizonyerejü, de mégis figyelmen kívül nem hagyható adatok szolgáltattak az iránt, hogy I—III r. vádlottak május 17-en este a tett színhelyétől távol fekvő lakhelyükön és lakásukon lehettek ; minthogy ezeknél fogva a Sóvágó János, Cs. Molnár István és Taskó András vádlottak ellen fenforgó gyanuokok, a bűnösség kimondására elegendő bizonyítéknak el nem fogadhatók ; ezen vádlottak az itt felsorolt és az elsöbirósági ítéletben részletezett előadott indokoknál fogva szintúgy az ugyanott felhozott indokoknál fogva id. Varga Gáborné és ifj. Farkas Dániel vádlottak is a vád alól felmentendők voltak. Sóvágó (ánosné vádlottra nézve a másodbiróság felmentő ítélete az e tekintetben felhozott indokoknál fogva hagyatott helyben. (1891 nov. 5. 8444. sz. a.)